Volt egy lány, aki börtönébe zárta önmagát Kit ma nem tart vissza már egy fél világ Hogy mint szirmát bontó apró kis virág Dúdolja dallamát.

Kapcsolódó idézetek

1. Hogyha egyszer kis bimbóból Szép virággá érek, Kibontom a szirmaim és Jó anyámra nézek. Amikor majd legszebb leszek, Megcsodál a világ, Édesanya gyenge lesz már, Hervadozó virág. Egy napon majd elbúcsúzunk, Lehullik a szirma, Én pedig csak búslakodom, Harmatcseppet sírva. Bartos Erika
2. Látod mely rövid mulandó ez világ. Elmúlik higyjed mint szinte az virág, Mert nincsen benne állandóság, Folyása néki állhatatlanság. Quintus Horatius Flaccus
3. Tudod, nincsen rá szó, Ami a szívembe zárt, Néha több volt, mint jó, Hallani lépted dallamát, Ugye nem bánod, ha néha Olyan nehezen mondom el, Egy gyermekké tettél, Akit a szerelem nevel fel.
4. A szerelem be van zárva a szívembe, mint egy madár a kalitkába. Egyszer majd kiszabadul, és szárnyalni kezd. Cseh Katalin
5. Nem mutatom hiányod, de a fal felé fordulva Könyörög a szívem, és szeretetért koldulna, Hisz árva. Belőled egy élet is kevés, Mégis hogy bizonyíthatnám be ezt egy percbe zárva? Children of Distance
6. Nem fáj, hogy rossz voltál, csak az fáj, hogy eztán jó se lész, és rossz se lész, az fáj, hogy életemből kihullasz már, mint zárt dallam, amely a csendbe vész. Szabédi László
7. Elszorul a szívem, A mikor azt látom, Hogy az, ki olyan volt, Mint egy tündérálom, Elfonnyad, megfakul Mint a letört rózsa, A szirmait elhullatja. Szerteszéjjel szórja! Ambrozovics Dezső
8. Ha a szívem a szíveddel dobban, Kicsi ablak nyílik álmomban. Veled elmennék, velem elbújhatsz, Sose voltál, mindig vagy. Republic
9. Ifju virág volt, mit se tudott a lét viharáról, S máris törve pihen, s törve sir érte szivünk. Tóth Árpád
10. Most mint elkapott levél, Kit süvöltve hord a szél, Nyugtalan vagyok magamban, Örömemben, bánatomban, S lelkem vágy szárnyára kél. Vörösmarty Mihály