Ugrás a tartalomra
Voltam Keleten
jártam Nyugaton
déli legelőn
északi ugaron
sorstalan utakon
fejvesztve kutatom őt
nem tudom, hol lakom.
Kapcsolódó idézetek
-
Nem tudod hol jársz,
s honnan jössz. Eltévedt
alattad az út.
Nagy Bandó András
-
Amikor nem jöttél
ma sem mint tegnap
hát én szétszórtam magam
a levegőnek a földnek meg a napnak
szanaszét az agyam
a lelkemből ami még maradt
s ahogy ott szálldostam
csöndesen bámultam
mint kel át rajtam
a vadnyugat.
Tisza Kata
-
Egy utazó vagyok, jártam már mindenfele.
Nekem ez, másnak más az élete.
-
Voltam, aki voltam:
vakon tájékozódó,
mulatságosan képzelődő,
boldogtalan reménykedés,
szárnyatlan madár a porban.
-
Süket füllel szóra várok,
Vak szememmel napfényt látok.
Bánatvidék, merre jártam,
Köd előttem, por utánam.
Ismerős Arcok
-
Rajongtam a járatlan utakért; érettük volt, hogy a járt utat következetesen elhagytam.
Határ Győző
-
Egy elhagyatott úton sétálok,
Csak ezt az egyet ismerem.
Nem tudom, merre visz,
de ott lesz az otthonom,
egyedül megyek.
-
Kerestem az utat, sirattam a tájat, a patakot, a poros utcát, a nádast, a cserszagú erdőt, mindent, de nem találtam kibúvót, és nem vettem észre, hogy közben - megtaláltam a Hazámat.
Fekete István
-
Tudom én már bánatomban:
földönfutó bolond voltam,
immár talpig fájdalomban
halál füvét keresem.
-
Úgy érzem, már nem is tudom, ki vagyok. Minden olyan gyorsan változik, hogy nincs egy biztonságos pont, ahol megvethetném a lábam... Kétségbeesetten próbálok a szálakba kapaszkodni, amelyek összetartják az életem, de állandóan kicsúsznak a kezemből. Érzem, hogy őrülten csüngök rajtuk, de minden szétesik körülöttem, és én nem tudom egybefogni. Egyszerûen nem ismerek magamra, és nem értem, hogy jutottam idáig.