Voltunk, mint ti, lesztek, mint mi: ez a szakállas, síros mondat világít, mint a hullakréta, foszló fák alatt, a sír kopó kövén.

Kapcsolódó idézetek

1. Voltunk, mint ti, lesztek, mint mi: por és hamu.
2. Amik vagytok, voltunk mi, Amik vagyunk, Lesztek ti, Ti rátok is egy sír vár, Ha a végóratok lejár.
3. Nézd, én gyûlölöm, ki engem sírni lát, Én eltemetném mélyen, amit érzek. Nézd, én úgy szeretnék élni, mint a fák. Õk úgy maradnak állva, Ahogy éltek, s éltem. Révész Sándor
4. Szavak, elvek és hit - lehullnak rólunk, mint a falevelek. Véghelyi Balázs
5. Lehullsz majd, nem másképp, ahogy Elszáradt levelek hullnak le a fákról; Meghalsz majd, nem másképp, ahogy Legszegényebb szolgáid halnak. Gavrila Derzhavin
6. Most elmentél s mint golyót a fában hagytad szívünkben minden szavadat, s oly messze vagy tőlünk, túl a halálban, hogy bennünk csak a borzalom maradt. Faludy György
7. Mint könnycsepp sivatagban, mely visszatért a porba, így múlnék el nélküled. Mint gyertya vad szélben, ahogy harcol a sötéttel, így múlnék el nélküled.
8. A szavai úgy hullanak közénk, a járdára, mint a kövek. Csaknem beszakad a járda. Jodi Lynn Picoult
9. Jövendőnk: akárcsak a gyász, amely már régen megesett, ismerjük s helyrehozhatatlan. Mint levelét az ág a fagyban, számlálgatjuk a perceket. Nemes Nagy Ágnes
10. Mint az éjhez a setétség, Temetőhöz sírhalom, Úgy hozzánőtt szívemhez a Szomorúság, fájdalom!... Szép Ernő