Zord békülést hoz e mogorva reggel, Fejét a nap se dugja ki nekünk. Ezt megvitatjuk még a többiekkel, Aztán kegyelmezünk és büntetünk: Mert még regékbe sincsen arra szó, Mit szenvedett Júlia s Romeo.

Kapcsolódó idézetek

1. De nincs, ki szórja széjjel búm homályát, Én szenvedek mélyen s ártatlanúl, S mosolygni többet e száj nem tanúl. Kölcsey Ferenc
2. Romok alól nincs aki mentsen már nem a fájdalom a részvét rettent mert ha sorban kell állnom SORvadok hisz nem büntetés ez de kegy sem.
3. Ha töprengeni kezdenénk földünk mai nyomorúságáról, akkor - tisztán látom - nem alhatnánk többé nyugodtan, és minden mosoly ráfagyna az ajkunkra. Csakhogy sohasem az elképzelt, láthatatlan szenvedés rohanja meg és őrli fel az embert, hanem csak az rázza meg és sújtja le, amit részvétet érzően, szenvedő szemekkel meglátott a lelke. Stefan Zweig
4. Így inkább Júlián gondolkodtam még egy kicsit. Vajon mit csinált volna, ha Rómeó faképnél hagyja, nem azért mert számûzik a városból, hanem mert egyszerûen megunja őt? Vagy mondjuk Rozália alaposan lehordja, és ettől Rómeó meggondolja magát? Vagy nem veszi feleségül Júliát, hanem egyszerûen kereket old? Úgy véltem, tudom, mit érzett volna akkor Júlia. Stephenie Meyer
5. Ha már miénk a gyötrelem, S még gyöngeség rendeltetett, Erőt adj hozzá, Istenem, Hogy ne mutassuk senkinek! Fernando Pessoa
6. Látjuk jól hogy nincsen álarc mi ne volna rémes mint a téboly s hogy feledhetetlen az összes ígéret rég szétfolyt reménye kegyelem kell de nem döfés egy félig béna szívnek értjük valami emberibb kéne. Szöllősi Mátyás
7. Szemünket az éjhez edzve hallgattuk a szél szavát, a szél szavát; remegő szánk szólni nem mert s két szomorú, szerelemvert, ölelkező árva embert megölelt az éj s a vágy. Nadányi Zoltán
8. Az emberélet nagyszerût igér: mily szép a nappal, és mily nagy az éj! S mi, bár becéznek édeni hatalmak, alig örvendünk a királyi napnak: zavaros harcba sodródik az ember most magával, aztán a környezettel: senkinek sem juthat igazi társ, komor kívül a belső ragyogás, ragyogó arc alól a bú kiüt, az üdv előttünk - s nem látjuk, hogy üdv. Johann Wolfgang von Goethe
9. Mondják, hogy szép, és én semmit se mondok, (...) és nem tudják, hogy tegnap engem csókolt, és hogyha hallgat, nem tudják, hogy ő most arra gondol, hogy tegnap hullt a harmat s ránk hullt a harmat, őreá meg énrám. Szabó Lőrinc
10. Vénülve mogorva az ember. Süt a nap, s örvendeni nem mer, Buda Ferenc