Zseléfixszel főzött lekvárnapok. Kétéltû árnyak a kávézacc jóslatában. hieroglifák a fény falán. lógok az álmok köldökzsinórján.

Kapcsolódó idézetek

1. Az árnyak titkosan közelgnek, Kétsége megnő a szívemnek, Mint a homály, miként az éjjel, Te ûzd fényeddel szanaszéjjel! Juhász Gyula
2. Ölellek, mint szél a fákat, Hajnalt az est, Nap az árnyat. Szivárványként ezer színnel Rajzollak meg, szerelemmel.
3. A mosolyod kiûzi lelkemből a sötét fellegeket Egy édes álomban, amit valahol láttam. Még ha a lemenő nap magával is ragad, árnyékaink mégis összefonódnak.
4. Lágy, szelíd szél. Pihenni betér. A gyertyaláng az árnyékoktól fél. Egy cseppnyi fény. S az éj zenél. A két szemedben ég a szenvedély. Tolvai Renáta
5. Az éj átfest sok gondolatot.
6. Ébrednek újra eltünt boldog évek, Egymásba folyva, mint ködfátyolképek, Ébred kihalt vágy, vesztett szerelem, Illatmaradvány hervadt levelen... Gyulai Pál
7. A hajnal az az idő, amikor a valóságot finom fátylak függönyözik el, illúziót teremtve, és megcsalva az igazságot.
8. Éjszaka megszínesedik minden. Semmi sem nehéz, azt hisszük, mindent legyőzhetünk, és az elérhetetlent pótolják az álmok. Erich Maria Remarque
9. Értelmem emlékeiben most már egyre sûrûbb és tartósabb az a kerítés, amelynek léckaróin az emlékek köcsögjei száradnak, amelyekben - ha le-leveszek egyet-egyet - a múlt beszáradt lekvárja illatozik vagy büdösödik, aszerint, hogy szívesen szaglászom-e az események befőtt aromáját, vagy bosszúsan, esetleg utálattal, és úgy szagolgatom a régi lekvárt, mint a háromhetes döglött halat. Fekete István
10. Emlékeim kavicsok a holtág partján, Kincsek: színes, szürke, éles vagy ránctalan. Mind gyémánttá csiszolják egymást a mában, Bár fényük még üveg, min megcsillan a Nap.