Após idézetek

Minél több mozaikszóval kénytelen egy riporter leírni egy jelenséget, annál tekintélyelvûbb maga a dolog.

Az emberek olykor még akkor is, amikor a legőszintébbek, vészjóslóan felnagyítják felebarátaik fogyatékosságait. A filozófia nyelvén szólva, az objektív dolgok meglehetősen szubjektíven tükröződnek. Ezért minél több negatívum halmozódik fel egy egyén ellen, annál inkább növekszik az emberben a vágy, hogy személyesen is megismerkedjék ezzel az egyénnel, és kiismerje, vajon valóban annyira negatív alak-e.

Az első cigimet ugyanaznap szívtam el, mint amikor először csókoltam meg egy lányt. Azóta sem volt időm cigizni. Arturo Toscanini

S csak úgy viszlek szivemben, mint tárcámban egy képet, Mit futó pillanatra s csak nagyritkán lehet, Hogy megcsókoljam én, titokban elővennem. Tóth Árpád

Ameddig mûködik a szerelem és a vágy kombinációja, addig a legtöbb embernél a racionalitás eltompul. Annyira szeretnék és vágynak arra, hogy minden jól sikerüljön. Pontosan ezért lehet, hogy bár látja és hallja is az intő jeleket, a nem odaillő mozdulatokat, azt gondolja, hogy ez nem olyan érdekes, vagy nem olyan fontos. Csernus Imre

Az élet egy pontján minden ember elkerülhetetlenül elveszíti a hitét. Ha szerencséje van, visszakapja. Lesznek még olyanok, akik átölelik a hálószobában a paplan alatt, megfogják a kezét az asztal alatt, és az ő társaságukban újra megtanulja azt, amit elveszített. Riikka Pulkkinen

Akármennyire is szeretjük egymást, akármilyen boldogok is vagyunk, (...) lesznek napok, amikor elfeledjük a jó szerencsét, ami összehozott minket. Lesznek napjaink, amikor adottnak vesszük az életünket és a szerelmünket. Amikor kudarcot vallunk abban, hogy köszönetet mondjunk a sok áldásért, amiben részesültünk, és kell majd egy emlékeztető. Allison Pataki

Szoktál néha egy képet nézegetni magadról, és meglátni egy idegent a háttérben? Ez elgondolkodtat, vajon hány idegennek vannak képei rólad...? Más emberek életének mennyi pillanatának lettünk részesei? Csak gondolj bele. Lehet, hogy valaki életének fontos része vagy, úgy, hogy nem is tudsz róla.

A jónak hitt párkapcsolatok sem olyan jók, ha megkapargatjuk a felszínt.

Lehet, hogy ott van a titok nyitja a szemünk előtt, csak nem akarjuk észrevenni, mert olyan kényelmes belesüppedni a megszokottba. Papp Dóra

Mégis hogyan találhatná meg az ember, amit keres, ha nincs is meggyőződve arról, hogy egyáltalán létezik?

Elvesztette... a cipőjét. Mert sietett, mert menekült. Előled. És önmaga elől. De közben elveszített valamit. A cipőjét. Az üvegcipőt. Amit te megtaláltál. És ami pontosan illeszkedik a lábához. De te ennél többet találtál. Mert nem a cipőjét találtad meg. Hanem a lelkét. Ami pontosan illeszkedik. A lelkedhez. Csitáry-Hock Tamás

Az élni akarás pókhálóból van szőve. Olyan kevés, olyan hihetetlenül kevés elég ahhoz, hogy az ember a határ másik oldalára kerüljön, ahol minden elveszti értelmét: a szerelem, a meggyőződés, a hit, a történelem. Milan Kundera

Annyi éven át olyan intenzíven próbáltam kifordítani az életem és mindent megkeresni, hogy közben éppen magamat felejtettem el megkeresni. Valahol elfelejtettem megkeresni, ki is vagyok én valójában. Cecelia Ahern

Könnyebb komolyan gondolni, mint tenni érte.

Talán eltûnök hirtelen, akár az erdőben a vadnyom. Elpazaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom. József Attila

Egy kísérlet tervezése során még azelőtt el kell döntenünk, hogy mit mérünk, és hogyan rögzítjük az eredményeket, mielőtt elindítjuk magát a kísérletet. Ha menet közben megváltoztatjuk a mérés tárgyát, az nagyjából olyan, mintha mozgatnák a céltáblát, miután eldobtuk a darts nyilat.

Néha megállok az utcán, zsebembe nyúlok, úgy érzem, elvesztettem valamit. Otthon fiókokat nyitogatok, leveleket olvasok, régi ruhák zsebeit kutatom át. (...) Valamit elvesztettem. Felébredek éjjel három felé, s egyszerre megértem: az álmot vesztettem el! Nem az éjszaka álmát, az alvás melléktermékét, azt a zagyva, édes sületlenséget, (...) hanem azt az álomszerû érzést, hogy a valóság mögött van értelem, melyet nem lehet szavakkal kifejezni. Mi volt ez az álom? Miért fáj úgy, hogy nincs már? Miért kutatok utána? Az ifjúság volt? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy kiraboltak. Márai Sándor

Ó, mennyire hiányzott neki a férfi! Órákat töltött azzal, hogy visszaidézte a hangját, az arcát és azt az utolsó pillanatot, amit együtt töltöttek... végül az emlékek olyanok lettek, mint egy takaró, amellyel melegen tartotta magát a nyugtalanság és az aggodalom hosszú hideg időszakaiban. J. R. Ward

Apró, látszólag jelentéktelen részletekből áll össze végül az igazság. Böszörményi Gyula