Após idézetek

A kutató tudatát két szenvedély kell hogy uralja: a valóságszeretet és a hírnév utáni vágyakozás. Santiago Ramón y Cajal

"Mutatókat" és "indexeket" tartunk az agyunkban, és annyi tényleges adatot hagyunk a külvilágban, amennyit csak lehet, címjegyzékeinkben, a könyvtárakban, jegyzetfüzetekben, számítógépekben - és persze baráti és társasági körünkben. Az emberi elme nemcsak hogy nem korlátozódik az agyra, de komoly csonkítását jelentené, ha megfosztanák ezektől a külső eszközöktől - legalább annyira fogyatékossá válna, mint a rövidlátók, amikor elveszítik szemüvegüket. Daniel Dennett

Elsírtam már a fájdalmakat, kevés időt szentelek ma rá. Néha mégis párat felkutatok, hogy újra eltegyem a szívem alá.

Az onkológián, ahol mindenki szembesül a halál lehetőségével, ráeszmélnek az emberek arra, hogy szeretettel kell viseltetni egymás iránt. Sajnos ez a szembesülés kell a felismeréshez, pedig ezt megtehetnénk korábban is, nem csak akkor, amikor már érezzük, hogy egyszer vége lesz az életünknek. Bármennyire furcsán hangzik, maga a halál létezése szükséges ahhoz, hogy legyen értéke az életnek. Márki-Zay Péter

Bírálataink többnyire szoros kapcsolatban állnak saját érzelmi szükségleteinkkel. Mikor elégedetlenségünknek adunk hangot, valójában szeretetéhségünket fejezzük ki, ha nem is a legmegfelelőbb formában. Ha ezt megértjük, talán megfelelőbben tudunk reagálni társunk bíráló megjegyzéseire. Gary Chapman

Tisztánlátásunk, ítélkezésünk objektivitása attól függ, hogy saját (...) problémáink területén becsapjuk-e magunkat, vagy vállaljuk a valós helyzet elfogadását. Popper Péter

Sok időbe telt, mire felfogtam, hogy nagyobb szenvedést okoz titkolni valamit, mint beismerni.

Talán könnyebb elveszteni az embernek önmagát, ha sosem tudta igazán, kicsoda is valójában.

Nincs nehezebb a földön, mint azt választani, ami tényleg számít. Sue Monk Kidd

S légy velem, ha alázatos Lábam vén klastromot tapos, S fakó, nagy boltivek alatt Tömör pillérek közt halad, Míg sok szines üvegkorong Szûrt fénye szentekről borong. John Milton

Krimit írni olyan, mint megpróbálni pókhálóból fonatot készíteni: ezer fonal ragad az ember ujjához, és minduntalan elszakadnak, ha nem figyel oda. Katrine Engberg

A titkolózás valójában nem egy aktív cselekvés, hanem a létezés egy sajátos módja. Ezt nem "csináljuk", hanem mindennap benne élünk. Nem más ez, mint állandósult óvatosság, éber figyelem.

Rendszerint úgy tûnik, hogy tudatosan akarjuk szándékos tetteinket, ám ez illúzió.

Csak tiszta szívben lel hazára Ámor, akár madárka lomb között az erdőn. Tiszta szív s Ámor: ikrek. Egy anyától s egyszerre lettek.

Az egészséges étrendhez és a rendszeres testmozgáshoz hasonlóan a ténytudatosság is a mindennapi életünk részévé válhat, és azzá is kellene hogy váljon. Kezdjünk el gyakorolni, hogy lecserélhessük a túldramatizált világképünket egy tényeken alapulóra! Hans Rosling

Az elképzelt társas támogatás néha éppen olyan hatékonyan enyhíti a fájdalmas élményeket, mint a valódi, élő társas támogatás.

Eszünkbe se jut, hogy gyereket akarunk, de annyira gyúrunk, eltakar egy gyereket a karunk.

Az élet örömei mellett - melyeket könnyû szeretni - észszerû, ha szeretjük a fájdalmakat is, sőt még bölcsebb, ha a fájdalmakat jobban szeretjük az örömöknél. Nagy segítség ez a számunkra. Chiara Lubich

Az adakozásra tett kísérleteink sikertelenek maradnak, ha az ajándék átadásakor visszatartjuk szeretetünk egy részét. Mindegy, milyen formát ölt az ajándék, mert a valódi ajándék mindenképpen a szeretet mozzanata a szívünkben. Első, néma adakozási kísérleteink csekélynek tûnhetnek ahhoz képest, ami adható még marad bennünk, de ezek is elegendőnek bizonyulhatnak ahhoz, hogy megérezzük, milyen határtalan az a kincs, amelyből adakozunk. És még egy tényre fölfigyelhetünk: minél többet adunk át békességünk, szeretetünk tárházából, annál bőségesebben termelődik újra.

Amikor valaki a nagy "önmagakeresésben" odáig jut, hogy egy általa autentikusnak vélt állapotot (énképet) megpróbál rögzíteni, kimerevíteni, akkor a konstrukció értelemszerûen elveszíti a rugalmasságát és összeomlik, vagy puszta váz marad, így lesz az "önazonosságból" szerep. Szerintem jobb, ha a magunkról való absztrakt gondolkodás helyett figyelünk az inspirációinkra, az élményeinkre, sokféle dolgot kipróbálunk, és az ezekre adott spontán reakcióink szerint hozunk döntéseket, nem pedig prekoncepciók alapján önkényesen választott irányokba haladunk.