Téma
Bányász idézetek
-
A kémiában az a jó és a rossz hír, hogy sosem fogod igazán megérteni, hogy mûködik. Minden kapcsolat új kísérlet, és nem tudod, mi lesz az eredmény. Egyesek olyasmit is kihoznak belőled, amiről addig fogalmad sem volt. Egyesek arra emlékeztetnek, hogy a történetük még nem ért véget. Egyesek meglepnek, és olykor-olykor önmagadat is megleped. És bár a kapcsolatokhoz kompromisszum kell, néha többet kapsz, mint várnál, és van, hogy nem kapsz többet, mert ami volt, az örökre elmúlt, és fájdalmas ugyan, de erőt kell nyerned, hogy tovább lépj, hogy tovább keresd a szerelmet, az egyetlen tökéletes hozzád valót, bármilyen messze vagy bármilyen mélyre kell jutnod, hogy megleld.
-
A többség - szinte elenyésző kivétellel - kispórolja magát az életből. Lábujjhegyen mennek végig az életükön egészen a sírig. Ha megnézed a járókelőket az utcán, a legtöbben olyanok, mint az élőhalottak. Csak vonszolják magukat. Nincs bennük élet, nincs bennük tûz, üres a tekintetük, eltûnt belőle a ragyogás, amely gyermekként még ott volt. Az, amit a legtöbb ember életnek hív, valójában csak meggyalázása annak a felbecsülhetetlen értékû ajándéknak, amelyet kaptunk. Annak a csodálatos lehetőségnek, hogy létrehozzunk valamit. Jobbá tegyük a világot. Mestermûvet alkossunk az életünkből. Szabó Péter
-
Mindnyájan olyanok vagyunk, mint a parányi májsejt, amely elvándorolt a helyéről. A parányi májsejt kereket old és vándorol mindenféle szövevényeken át. Elérkezik az agyhoz, és azt mondja: "Ez igen kellemes, magasan fekvő hely, jó itt a levegő", de a szomszédai ráförmednek: "Eredj innen, nem vagy idevaló!", és kitaszítják a parányi sejtet; az pedig vándorol tovább a tüdőhöz, de ott ugyanarra a sorsra jut, mint az imént. Azt mondja: "Nagyon gonosz a világ, senki sem ért meg engem." Ha magát megértené, akkor tudná, hogy nem ott a helye! Carl Gustav Jung
-
A modern medicina kockázatkerülő. A nyugati társadalomban gyakoriak a perek, és ha a halált mint orvosi kockázatot fogjuk fel, akkor megértjük, óriási a nyomás az orvosokon, hogy bármi áron küzdjenek ellene. Nem csoda, hogy olyan sokakat ér a halál intenzív osztályon: az orvosok mindent megtesznek a betegért, s ezzel jogilag is igyekeznek biztosítani magukat. Julian Sheather
-
Az öregedés... minden nő örök félelme. Észre sem vesszük, de már régen meghaltunk, mire fizikailag haldokolni kezdünk. Mert harmincöt fölött a nő meghal. Már senki sem kíváncsi rá, alig veszik észre. Láthatatlanná válnak, mint a gyerekek... csak ami gyermekkorban kiváltság, azt felnőtt nőként megélni maga a pokol. S a legrosszabbul azok a nők járnak, akik akkor próbálnak igazán élni, amikor az élet már régen nem körülöttük forog. Amikor már régen kívül kerültek a világ közepéből, s hiába nézelődnek a kör közepe felé, ott már nincs helyük. Kiöregedtek. Persze ebben is a férfiak jártak jól. Egy negyvenes-ötvenes pasi ereje teljében van, a legszebb férfikorban. (...) Az érett férfiaké a világ. Ellenben egy negyvenes-ötvenes nő számára már nem osztanak nyerő lapot a legizgalmasabb szerencsejátékban, amit úgy hívnak: élet.
-
A hûtlenség és megcsalás nagy csapás egy kapcsolatra, mert üzenete az, hogy "nem vagy nekem elég jó". A kapcsolat jövője szempontjából az a kérdés, hogy ez csak amolyan rövid távú megingás volt, mint a fogyókúrásnak, amikor cukrászda előtt ment el, vagy új stratégiai célok jelentek meg a pár egyikében. A hûtlenség ugyanis sokszor párcseréhez vezet. Olyan ez, mint a sakkban. Besétálunk a paraszttal a nyolcadik sorba, és lecseréljük őt egy vezérre. Szendi Gábor
-
Nem szabad félni. Mindenki meghal egyszer, az én életemnek pedig most lesz vége, ez az epizód az utolsó felvonás, nem lesz több. Olyan nyugalom töltött el, ahogy néztem éjszaka az ürességet. Nem volt abban semmi irgalom. Ott volt a halál lehelete a nyakamon, nem volt az semmilyen szagú, de különösképpen félelmetes se. Olyan egyszerû volt, és hétköznapi, hogy jómagam is megdöbbentem. Akkor ez lenne az, amitől az emberek annyira nagyon rettegnek? De hát ez semmi. Elfogadtam, hogy megtörténik velem. Szentesi Éva