Téma
Bátorság idézetek
-
Az embereket cselekvéseikben szükségleteik kielégítésére való igyekvésük vezeti. Azért dolgozunk, nyitunk üzletet, folytatunk ügyvédi vagy orvosi praxist, írunk színdarabot, udvarolunk (...), hogy életszükségleteinket, gazdasági, érzelmi (...) és intellektuális szükségleteinket kielégíthessük. Senkinek sem jutna eszébe ennek az ellenkezőjét állítani. És mégis, mikor az iskolában az embereket a történelem távlatába állítják, tőlünk, természetünktől egészen idegen vonásokkal ruházzák fel őket. Hallunk csodálatos emberekről, akiknek egyes embertársaik iránt való jó- vagy rosszindulatából, szeretetéből vagy gyûlöletéből népek viselnek véres háborúkat. Mások meg nagyszerû önzetlenséggel, mint például 1848-ban a magyar nemes urak, kiváltságokról mondanak le. Megint mások erős vallásos érzése népeket hódít meg egy új hitnek, mint például István király esetében. Ebben a történelemben a hazafias felbuzdulás, a nemzeti közszellem, az ismeretlen eredetû és páratlan hatásokra képes "korszellemek", az önzetlenség, a jogérzet, a hajlandóság, az ösztön, ezek a részben nehezen megfogható, részben mindennapi életünkben döntő jelentőséggel nem bíró jelenségek és tulajdonságok játsszák a főszerepet. Pedig bizonyos, hogy az emberi természet alapjában nem változott meg a történelem folyamán.
-
A ráció segít abban, hogy teljesen megbízhatatlan elemekből, mint amilyenek például az emberek, megbízható, jól mûködő struktúrákat hozzunk létre, mint amilyen a rendőrség, a bürokrácia, a tudomány. A társadalom, a tömeg, amely valójában primitív, és számtalan ösztönös reakciója van, ha magára hagyjuk, könnyen megvadul, és önnön értelmes léte ellen fordul. Különös szokások, hiedelmek tûnhetnek fel, ha ezeket nem fojtjuk el idejében, akkor később nehéz lesz a dolgunk. Csányi Vilmos
-
A hatalomtól mindannyian megszédülünk, mert ez az ősbûnünk. Senki sem mentes ettől. Nem csak a politikáról, hanem az egyszeri, hétköznapi életünkről beszélek. Mindig felül maradni, nem alákerülni, csak győzni, az igazamat a másik fölé helyezni: én, én, nekem, enyém! És ebben a "szédületben" az a muris, hogy aki benne van, nem tudja, hogy szédült. Mint a legtöbb őrültnek, nincs betegségtudata. Egyszerûen csak úgy érzi, hogy igaza van. Mindig. Müller Péter
-
Társadalmunkban úgy éljük végig az életünket, hogy egyfolytában önmagunkat védjük; nem akarunk másoknak túl nagy támadási felületet adni, ezért páncélt öltünk magunkra. Néha olyan sikeresen megtanuljuk, hogyan leplezzük el mások elől valódi érzéseinket, hogy még magunk előtt is rejtve maradnak. Elliot Aronson
-
Ha azt tanítjuk valakinek, hogy a tavaszi virágok nézegetése bûn, és ezt elhiszi nekünk, és mégis így tesz, akkor azt tehetünk vele, amit akarunk. Nem védekezik. Nem érzi úgy, hogy megérdemli a védelmet. Nem küzd. De Isten mentsen bennünket az olyantól, aki a saját értékrendje szerint él. Isten mentsen a tiszta lelkiismeretûtől! Õ az, aki le tud győzni bennünket. Ayn Rand
-
Óh, a bátrak, az erős idegû emberek nem tudják megítélni, mily óriási heroizmus kell ahhoz, mikor egy ideggyönge ember elszánja magát, hogy odamenjen a veszély közé, mit az erősek kinevetnek, föl sem vesznek, de melynek jelenlététől a beteg kedély pokolbeli kínokat szenved! Nem a bátraké - a félénkeké a pálma, kik rettegnek, reszketnek a golyófütyüléstől, de azért mégis nekimennek - becsületért, - szerelemért, - hazáért, - asszonyért! Jókai Mór