Bátorság idézetek

Tudod, léteznek olyan helyzetek, amikor tényleg minden okod megvan a félelemre!

Ha magunktól nem félünk, bármire képesek vagyunk. Szilágyi István

Amíg a félelem nem tud megkapaszkodni a tényekben, addig nem fog rajtunk.

Azért vagyunk mi, emberek, nagyszerûek nyomorúságunkban is, hogy megértsük a titkos erőt, akkor is, ha nem tudjuk megfejteni szándékait. Márai Sándor

Megvédjük szigetünket, bármibe kerül is. Harcolunk a partokon, harcolunk a leszállópályákon, harcolunk a mezőkön és az utcákon, harcolunk a hegyekben; sosem fogjuk megadni magunkat. Winston Churchill

Korunk negatív tendenciái ellen érvelni értelmetlen; az ellenérvek logikai hibátlansága és nagyarányú találati biztonsága (emberfeletti éleselméjûsége) felőrlik a vitába bocsátkozót. Értelmes és szükséges azonban olyan eszközökkel élni, mint: szabad kulturális intézmények alapítása, melyeket morális erőből finanszíroznak és védelmeznek. Rudolf Steiner

Legyünk előbb erősek, és csak aztán legyen igazunk! Moldova György

Megvetve, oh Isten, törvényedet: Kicsúfolám hatalmad, létedet! Igaz vagy s rettentő, midőn magad A tagadóval megösmérteted! Ki lázadón reád fegyvert fogék: Saját szivembe mélyedt fegyverem... A mélységből kiáltok: könyörülj! Im bünbánatban mellemet verem. Tompa Mihály

Az első állítás igazsága a legerősebb. Ha valaki kijelent valamit hangosan, akkor statisztikailag nő az esélye annak, hogy - bármilyen ellenkező állítás is történik később - a többség az első állításra emlékszik.

Mi volna, ha minden évben egyetlen napra felvennénk egy pólót, amelyre reggel felírjuk a titkunkat? Hatalmas, színes, ragyogó, harsogó felirattal hirdetnénk ki azt, ami miatt a leginkább félünk az emberek ítélkező tekintetétől. Feltüntetnénk magunkon: "Igen, én ez vagyok, és az év háromszázhatvannégy napján szenvedek attól, hogy nem fogadtok el." Mindannyian láthatnánk egymás gyöngéit, és felismerve, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje, az előítéleteket, a rosszindulatú pletykálást és az egymásról és önmagunkról gyártott hazugságokat felcserélné az együttérzés. Steiner Kristóf

Mi dolgunk a világon? küzdeni Erőnk szerint a legnemesbekért. Vörösmarty Mihály

Mi, emberek jók vagyunk abban, hogy ne vegyünk tudomást a valóságról. Néha ez a túlélési mechanizmusunk. Alexander Stubb

Képesek leszünk-e azok maradni, akik sok-sok vér és veríték árán, évszázadok alatt itt a nyugati féltekén lehettünk, a vitáink ellenére? Meg tudjuk-e őrizni annak a világnak ezt a részét, amivé a felvilágosodás tette, elhisszük-e, hiszünk-e még a modern kor legjelentősebb szellemi áramlatának rezüméjeként itt maradt általános emberszeretetben, megmarad-e az emberi méltóságba, az emberi jogok egyetemlegességébe vetett hitünk, tudjuk-e még azt mondani, hogy minden embernek emberi élet jár, vagy hagyjuk, hogy elmerüljünk a sötétségben, amit ránk kényszerítenek, és puszta kényelemből engedjük, hogy helyettünk gondolkodjanak és uralkodjanak felettünk?

Mindannyiunknak meg kell küzdenünk az élet megpróbáltatásaival.

A jövőtől félni nemcsak gyávaság; a tudománytól, a technológiától félni pedig nézetem szerint bûn. A technológiát nem szabad ellenezni, a technológiát irányítani kell. Nem a tudást, mert annak nincsenek korlátai. De amikor a tudás gyorsan szaporodik, amikor mind többet és többet tehetünk, akkor óvatosnak kell lenni, hogy amit teszünk, nehogy félresikeredjék. Teller Ede

Mennyire kéznél vannak az érvek, hogy helyeseljük, amit amúgy is szeretnénk! Jane Austen

Megbirkózunk-e érzelmeink felszínességével, a hétköznapi hazugságokkal, amelyekkel telezsúfoljuk az életünket? Tudjuk-e, mekkora valójában a házasságunk ereje, hogy valódi, vagy csupán üzemképes a kapcsolatunk? Bevalljuk-e egymásnak, milyen más életekkel élünk együtt és számot vetünk-e azzal, hogy ezek jelenléte mivé formál minket? Amíg ezekre a kérdésekre nem válaszolunk, nem tudhatjuk, kik vagyunk valójában.

A félelem jó szájkosár, sokszor jobb, mint a halál.

A világban nincs hely a gyáváknak. Készen kell állnunk a megpróbáltatásra, a fájdalomra és a halálra - a miénk nem kevésbé nemes, csak mert nem kíséri dobszó, amikor kimenetelünk mindennapi küzdelmeink csataterére, és nem fogad üdvözlő tömeg, amikor megtérünk mindennapi győzelmeink vagy veszteségeink színteréről. Robert Louis Stevenson

Az első ütés? Nem azon áll vagy bukik. A második az, ami leleplező. Bárki képes egyszer ütni, dühből, félelemből vagy ösztönösen. De teljes erőből arcon vágni egy felnőtt embert olyan, mint belebokszolni a téglafalba, és mikor meghallod a csontok roppanását az ujjad alatt, történik valami. Mikor az ellenfél összeroskad, hátratántorodik, látod a szemében a félelmet, talán még kérőn fel is emeli remegő kezét, kegyelemért esdekelve... Mit teszel akkor? Még egyet ütsz? Ugyanoda, még erősebben? (...) Senki nem fog leállni verekedni veled többé, ha látta azt a bizonyos második ütést. Fredrik Backman