Téma
Belső béke idézetek
-
Régebben azt hittem, az élet csak úgy lehet tökéletes, ha mindig történik benne valami izgalmas, ha pörög, mint egy végeláthatatlan akciófilm. Ma már érzem, tudom, hogy nem a vihar a fő attrakció, az előtte való csönd pillanatai azok, amiket meg kell tanulni élvezni. Akkor valósulhat ugyanis meg az idilli állapot, amit az emberek egyszerûen csak boldogságnak neveznek. Akkor, ott, a csöndben. Szurovecz Kitti
-
A barátok és a család, a tudat, hogy ők törődnek veled, ez tudja a gondokról elterelni a figyelmünket. Ha szeretünk, és engedjük, hogy szeressenek minket, azzal tartalmat adunk az életünknek. Ebben különbözünk az állatoktól. És legalább egy időre, a szerelem segítségével elfelejtkezhetünk az istenverte sötétségről, ami a legvégén mindannyiunkra vár. Dean Ray Koontz
-
Azok számára, akik elmerülnek a tündérmese mondanivalójában, a mese mély, csendes tóvá válik, amely először a saját képét tükrözi vissza; de mögötte hamarosan felfedezi a lelkünk belső kavarodását - a mélységeket, s azt, hogyan érjük el a békét magunkban és a világban, amely a küzdelmeink jutalma. Bruno Bettelheim
-
Rájött, a düh annak árt a legtöbbet, aki szabadjára ereszti magában. Megértette, hogy nagy mértékben az embertől, és nem a sorstól függ, hogy keserûségben vagy boldogságban éli le az életét; hogy a békét a megváltoztathatatlanba való beletörődés révén lehet elérni; hogy a család és a barátok adják az élet értelmét, és hogy a létezés célja a másokkal való törődés. Dean Ray Koontz
-
Két lény él bennünk tehát, az egyik egy tudatos és racionális, alapvetően közvetlen, a másik gátlásos, félénk, néma álmodozó. Általában béke van köztük, amik vagyunk, kettőjük közös mûve. De sokszor éljük át, hogy mást súg az eszünk és mást a szívünk. (...) A bennünk élő két lény olykor ide-oda rángat minket. Az ember az evolúciója során megtanulta, hogyan nyomja el az egyiket vagy a másikat. Szendi Gábor
-
Jó, ha hagyjuk, hogy a szívünk szép lassan meggyógyítsa a maga sebeit. De az nem jó, ha azért vonulunk el és merülünk mély meditációba, nehogy gyengének gondoljanak. Mindannyiunk lelkében él egy angyal és egy ördög, akik nagyon hasonlítanak egymásra. Ha valamilyen nehézség előtt állunk, az ördög a magányos töprengést javasolja, hogy megmutathassa, milyen sebezhetőek vagyunk. Az angyal viszont gondolkodásra serkent, és néha emberi szájat vesz igénybe, hogy azon keresztül szólhasson hozzánk. A fény harcosa megtalálja az egyensúlyt a magány és a másokra utaltság között. Paulo Coelho
-
Az, hogy hogyan érezzük magunkat belülről, befolyásolja azt, hogy hogyan érzünk magunk körül mindennel kapcsolatban. Amikor érzéketlenek, aggódók, feszültek és frusztráltak vagyunk, a legkisebb dolog, ami eltérít elvárásainktól, erőteljesen kizökkent bennünket. Kártyavárunk lapjaiban bízva azokat mutogatjuk az élet viharaiban. Amikor nyugodtak, fókuszáltak és érzékenyek vagyunk, túlzottan nem ráz meg, ha a dolgok nem a mi szájízünk szerint alakulnak. Tara Stiles
-
Amikor boldog vagy, mélyedj magadba, és érezd azt, aki megtapasztalja a boldogságot. Amikor bánatos vagy, mélyedj magadba, és érezd azt, aki megtapasztalja a bánatot. Mindkettő ugyanaz. Van egy apró, mozdulatlan pont, amely mindent figyel, mindennek a tanúja. Légy együtt ezzel a mozdulatlansággal, amikor csak teheted. Vedd észre ahelyett, hogy elsiklanál felette. A meghittség a leghatalmasabb szövetségesed. Maga a vagyok a lényed. Semmi sem idegen számunkra abban, hogy egyszerûen vagyunk. Az apró mozdulatlan pont először nem lesz nagy tapasztalat, ám határtalanul nagyra nőhet. Amikor meghalsz, és már nincs mibe kapaszkodnod, a vagyok tölti majd be az egész mindenséget. A bölcsek minden korban újra és újra elismételték ezt. Azonban nem szabad másodkézből elfogadnod az igazságot. Találd meg önmagadban, aki azt mondja, hogy vagyok, és kitágulva betölt téged. Ha ez megtörtént, biztonságban vagy. Lényed azonos lesz lelkeddel. Deepak Chopra
-
A személytelen erőkkel és a sorssal nem tud mit kezdeni az ember; örökké idegenek maradnak számára. Ha azonban az elemekben is szenvedélyek viharzanak, mint a saját lelkünkben, ha maga a halál nem valami spontán folyamat eredménye, hanem egy rossz szellem erőszakos cselekedete, ha a természetben mindenütt olyan lények vesznek bennünket körül, melyekhez hasonlókat saját környezetünkből ismerünk, akkor fellélegezhetünk, mert immár biztonságban érezhetjük magunkat a bizonytalanságban is és értelmetlen szorongásainkat lelkileg feldolgozhatjuk. Sigmund Freud