Téma
Belső béke idézetek
-
A belső hang magától csak akkor szólal meg, amikor nagy szükséged van rá. Létezik azonban egy olyan kérdés (...), amit a te gondolkodó szíved minden esetben meghall. És kivétel nélkül mindig meg is válaszol. Amikor szenvedéssel találkozol, belső hangod a gyötrelmes szituáció egészét halaszthatatlan, kétségbeesett kérdésként érzékeli - és meg is mondja, mit kell tenned. Megmondja, mi kell a másiknak itt és most, azonnal, tőled. Az a kérdés, megadod-e neki? Kornis Mihály
-
Ez az egyetlen élet, ami számunkra adatott, tele van olyan kihívásokkal, amelyek fölött nincs hatalmunk. Meg tudod állítani például a szívverésed? A szíved saját ritmusa szerint dobog, és ez ellen semmit nem tehetsz. Lám, maguk az életfunkciók is túl vannak hatáskörünkön, nincs rájuk befolyásunk. (...) Ha felismerjük, hogy életerőnk forrása fölött nem rendelkezünk, könnyû megérteni, hány egyéb dologgal van ez hasonlóképp. Hát nem felszabadító a felismerés, hogy nincs értelme gyötörni magunkat? Shunmyo Masuno
-
Csak szüless meg. Szüld meg magad. Lobbantsd lángra a szívedet, s hagyd, hogy ez a lángocska eloszlassa az egész elmúlt éved sötétségét! S ha ez a kis gyerekláng megerősödik benned, menj a hozzátartozóidhoz. Vidd el nekik a békédet, az új arcodat, és azt a meggyőződésedet, hogy az életünk díszlete nem egy szoba, hanem az egész világmindenség. Müller Péter
-
Az érzelmek bipolárisak, és ezt nem szabadna elhazudni. Az igazi nagy kapcsolatok különösen nagy érzelmi amplitúdókkal járnak, persze annak függvényében, hogy kinek milyen a karaktere. Egy flegmatikus vagy melankolikus nyilván másképpen fogja megélni ezeket a hullámzásokat, mint egy kolerikus vagy szangvinikus, de tudomásul kéne venni, hogy mindenki életében jelen vannak, és ez teljesen normális. Gondoljunk bele, meddig élveznénk a mozdulatlan, eseménytelen idillt? Azt, hogy mindig minden kiszámíthatóan tökéletes? Mikor elégelnénk meg a mézmocsarat? Nem érdekesebb egy kicsit izzadni néha? Tehát ne próbáljuk az érzelmeket kivasalni, csak mert boldogok akarunk lenni. Inkább az a fontos, hogy azokat az ambivalenciákat, amik együtt járnak a kapcsolattal, jól viseljük el.
-
Minden válságban meg kell halnia valaminek bennünk. Meghalnak az illúziók, amelyeket életünkről alkottunk magunknak: az illúzió, hogy mi magunk is kézbe tudjuk venni életünket; az illúzió, hogy megfelelően élve minden nehézség elől kitérhetünk. (...) A válságban mindig meghal énünk egy darabja. Anselm Grün
-
Minden igazi mûvész - akár tudatában van, akár nem - az elmenélküliségből, a belső csöndből alkot. Ezt követően az elme csak formába önti a kreatív sugallatot vagy fölismerést. Még a nagy tudósok is arról számolnak be, hogy alkotó áttörésük pillanatai a mentális nyugalom idejére estek. Eckhart Tolle
-
Minél mélyebbre ásunk az elménkben, annál inkább olybá tûnik, mintha egy csomó különféle játékos mozogna benne, akik néha együttmûködnek, máskor azonban viaskodnak egymással, és az a győztes, amelyik bizonyos értelemben a legerősebb. Más szóval egyfajta dzsungelharc folyik odabent, és nem mi vagyunk a dzsungel királya. Robert Wright