Téma
Beszéd idézetek
-
Éltem külföldön, tudom, milyen, amikor nem a barátok, a család, a tejfölös csirkepaprikás és a túrógombóc hiányzik már, hanem a szomszéd kertben a nyárfa leveleinek a rezgése, az árnyék, ahogy egy unalmas nyári délután végigvonul egy ismerős tûzfalon. És amikor mindenki a naplementét nézi az óceán partjáról, ahogy a tûzlő napkorong sisteregve tûnik el a horizonton, lesz egy bolond, aki kelet felé bámul, mert magyarul mesélt neki az apja, és magyarul énekelt neki az anyja, amikor gyerekként húzta az időt, és nem akart aludni menni. És ez a bolond az óceán partján én leszek - illetve voltam.
-
Hogy fejezzem ki magam? A peónia nem akarja magát kifejezni. Azonos önmagával, minden további nélkül. Attól olyan gyönyörû. (...) A növényi lét után sóvárgok? Az öntudatlanság nem-emberi vigasza után? Nem. Csak, hogy olyan magától értetődően legyek önmagam, mint ő. Nem virág szeretnék lenni, mint ő. Csak annyira ember, amennyire a virág virág... Somlyó György
-
Fontos a jó ruha, a szép autó, (...) egyrészt azért, mert jól érzi magát bennük az ember, másrészt pedig bizonyos területeken ezek eszközök. Sajnos. Amerikában fehér pólóban, farmerben, egy szép órával a kezemen is tudok üzletet kötni, de Magyarországon kellenek olyan külsőségek, amiknek egyébként semmi értelme. Berki Krisztián
-
Csüggedt pillanataiban kellett neki a könyv különös hatalma, amely mellesleg világrészek és évszázadok kapuit nyitotta tágra, mellesleg a humor mérhetetlen komolyságával és félisteni bátorságával állt az ember mellé, lényegében pedig nem jóakaratot és vigasztalást nyújtott, hanem erőt adott; szilárd, radioaktív magja cselekvő szakadatlansággal sugározta a titkot: hogy az élet mégis nagyszabású dolog. Ottlik Géza