Téma
Bölcsesség idézetek
-
Ebben a pillanatban villant belém, mit érezhetnek a testvérek egymás iránt. Életüktől elválaszthatatlan ez az érzés, semmilyen érzelmi megrázkódtatás nem tudja gyökerestül kiszaggatni, a civakodások megtaposhatják egy pillanatra, hogy utána annál elevenebb legyen. Ezt az érzést semmiféle szenvedély nem sem fojthatja el véglegesen, még az erős, igaz szerelem is legfeljebb csak versenyre kelhet vele. Charlotte Bronte
-
Miért annyira fontos, hogy az evolúciónak, ennek a természeti folyamatnak legyen matematikai modellje? (...) Ha a matematikusok szakmai intuíciója azt súgja, hogy mégiscsak kell lennie egy ilyen modellnek, és nagy erőfeszítések ellenére sem sikerül ilyet építeni, az nagyon komolyan veendő jel. Hasonló a helyzet ahhoz, mint amikor állítólag egyszer két penny hiányt találtak az angol bank mérlegében, és ahelyett, hogy valaki a zsebéből betette volna ezt a pénzt a kasszába, hetekig kutatták a hiány okát, és végül egy kitûnően álcázott sokmilliós sikkasztásra bukkantak. Mérő László
-
A győzelem íze magával ragad, függővé tesz, mint valami kábítószer, az ember szeretné újra meg újra átélni, és nem tehet semmit, muszáj újra nekikezdeni a folyamatnak, hogy hónapok, talán évek múlva ismét érezhesse azt a néhány pillanatot, a rendkívüli erőt és érzelmi törékenységet, a feltörő boldogságot. Kilian Jornet
-
Ha barátaid vannak, az olyan, mint a varázslat (...). Amikor megosztasz valami jót egy baráttal, az olyan, mintha te magad is nyernél vele. Amikor pedig valami baj ér, már attól is jobbra fordul minden, ha elmeséled egy barátodnak, még akkor is, ha a barátod esetleg nem tudja megoldani a gondodat. James Norbury
-
Minél többet költünk, annál nagyobb hatalmunk van afelett, hogy a piac mit állít elő. Hallottuk már, hogy "a vevőnek mindig igaza van". Ebben a kijelentésben így önmagában is sok igazság van, ám ha a piaci prioritások megváltoztatását is nézzük, akkor nyugodtan hozzátehetjük: "és minél többet költ, annál inkább!" Tom Szaky
-
A romantikusok (...) tévednek, amikor valamely szenvedélynek az ember életére és jellemére gyakorolt katasztrofális hatását ábrázolják, azt állítva, hogy a megszállottság fejetlenséggé, neuraszténiás könnyelmûséggé, kicsapongássá változtat mindent; ellenkezőleg, a szenvedély, ha uralkodó vonássá válik, a végsőkig megszilárdítja a jellemet, egységet teremt, és irányt szab valamely egyén magatartásának; az élet többi természetes oldala iránti vakságot pedig, amelyet az egyetlen szenvedély hatalmába került ember tanúsít (különben, a szenvedély nem is lehet más, mint egyetlen), a közönyösség látszatát, a vadságot és némaságot - amely roppant sebezhetővé is teszi az ilyen embert - ellensúlyozza a jellem szilárdsága, és a legfőbb vonatkozásban elért eredmény.