Téma
Bölcsesség idézetek
-
Vannak olyan emberek, akik képesek azt érzékeltetni veled, hogy rajtad kívül nincs senki a világon, aki fontosabb volna számukra. Ez hol másodpercről másodpercre történik, hol annyi év alatt, amennyi kitesz egy egész életet, de egyszer csak a szemedbe néznek, őszintén rád mosolyognak, és máris beléjük szerettél.
-
Van olyan ember, aki, ha embertársával jót tett, azonnal kész a hálát számlázni. Van olyan, aki ezt ugyan nem teszi meg, de azért befelé mégiscsak adósának tekinti a másikat, s nagyon is tudatában van jótéteményének. Más viszont egyáltalában nem tartja számon, amit tett, hanem hasonlatos a fürtöt termő szőlőtőhöz, mely ha egyszer meghozta gyümölcsét, semmi mást nem kíván többé. A jótékony ember, akárcsak a ló, ha futott, a kutya, ha vadra bukkant, a méh, ha mézet gyûjtött, nem veri dobra tettét, hanem tovább folytatja áldásos munkáját, mint ahogyan a szőlőtő, ha eljön az ideje, ismét meghozza a maga fürtjét. Marcus Aurelius
-
Orvostanhallgatóimnak azt tanítom, hogy jó orvosok legyenek, és nem teljesen önzetlenül, mert előbb-utóbb engem fognak ellátni. Ez az aranyszabály, méghozzá önző aranyszabály: úgy cselekedj másokkal, ahogyan szeretnéd, hogy veled cselekedjenek, mert nemsokára ők fogják ugyanazt cselekedni veled, közvetlenül vagy közvetetten.
-
Mindenki a saját dolgával van elfoglalva, örül, hogy él, és azt próbálja elérni, hogy őt magát ne bántsák. A közösségi viselkedés, ne adj’ isten az altruizmus már régen föloldódott a milliós tömegekben. Mi a fenének is figyelnének egymásra azok, akik még a közvetlen szomszédjaikat sem ismerik? Na, ez az, ami sebezhetővé teszi az embereket. A ragadozók ellen csak úgy védekezhetnének, ha egymásnak vetik a hátukat, és mindenki vicsorog, sziszeg, fúj, rugdos. De ezek bizalmatlanok egymással szemben. Mártonffy András
-
A dolgok olyan gyorsan változnak. Pont, amikor megszoknál valamit, hopp! Megváltozik. Pont, amikor kezdenél megérteni valakit, hopp! Az illető felnő. Ugyanez történik Katie-vel is. Mindennap változik; akárhányszor ránézek, az arca egyre felnőttesebb. Néha már nem kell úgy tennem, mintha érdekelne, amit mond, hanem azon kapom magam, hogy tényleg érdekel. Együtt megyünk ruhát venni, és elfogadom a tanácsát. Együtt járunk ebédelni, és butaságokon vihogunk. Én pedig egyszerûen nem tudok visszaemlékezni arra a pillanatra, amikor a gyermekem már nem volt gyerek többé, hanem érett ember lett. Cecelia Ahern