Bölcsesség idézetek

Jó beszélgetni! Csevegni, jókedvûen, mélyen, őszintén, hogy kibukjon belőlünk végre az, amiről magunk se tudtuk, hogy bennünk van!... Akkor jövünk rá, amikor kimondjuk! (...) Életünk legnagyobb pillanata, amikor megnyílunk egymás számára. Müller Péter

Ez egy neurotikus világ, amit felépítettünk, és a neurotikus világban jól mûködni maga a neurózis.

Az agy is olyan, mint az izom, edzésben kell tartani. Obádovics J. Gyula

Az élet olyan, mint egy doboz csokoládé. Olcsó, haszontalan ajándék, amit senki sem kér. Nem visszaváltható, csak csendben fogyasztható. Megesszük, mert ha már megkaptuk, legalább ne vesszen kárba. Habzsoljuk, pedig igazából nem is ízlik. Igaz, néha találunk köztük krémeset vagy tejszínest - de azoknak az íze túl hamar elvész a szánkban, és a doboz alján ott maradnak a fogtörő mogyoróval töltött étcsokik, amiket ha elfogyasztunk, nem marad másunk, mint egy üres doboz, tele aranysárga, gyûrött papírgalacsinnal.

Egy alkalom véletlen. Kettő már a sors keze.

Mindig meglepett, hogy az emberek komolyan veszik, amit mondok. Én még azt sem veszem komolyan, hogy ki vagyok. David Bowie

Embernek lenni nem adottság, hanem feladat. Nem készen születünk embernek, hanem azzal a meghívással születünk, hogy legyen belőlünk ember. Jelenits István

A házakban nincs semmi jó. Amint a kapu becsukódik mögötte, minden ember bûzleni kezd, és amit hord, az is bûzlik. Teste, lelke rohamosan öregszik. Rothadásnak indul. (...) Muszáj kezdeni velük valamit! Elő kell rángatni őket, kikergetni, kitenni a szabadba. Louis-Ferdinand Céline

A kapcsolatteremtés egy mûvészeti forma. Minél többet gyakorolod, annál jobb leszel benne, és ez minden kapcsolatra vonatkozik.

Miért csak azoknak van joguk a jóléthez, akik a jólétből jöttek? Szilvási Lajos

Nem minden szenvedés származik a sors kezétől, hanem a hívásunkra érkezik. Dean Ray Koontz

A szerelem ilyen, a hormonok néhány hónapra meggondolatlanná teszik a nőt.

Sokat panaszolt életformánk nem egy emberben észrevétlenül kifejlesztette a zaklatottság, a túlingereltség igényét. Önmaga idézi fel azt az életformát, ami miatt panaszkodik. Üresnek érzi életét, ha nincs túlzsúfolva elintézendőkkel. Nem tud mit kezdeni magával, ha véletlenül akad egy üres órája. Megriad a csendtől, a rövid ideig tartó egyedülléttől is. Szükségletévé vált, hogy "mindig történjen valami", mindig érje valamilyen inger. Ha egyebet nem tehet, gyorsan bekapcsolja a rádiót vagy a televíziót. Miért félünk a csendtől, az önmagunkkal való maradástól? Miért bömbölnek a hegyek között, a vízparton a táskarádiók? Miért hagyjuk elveszni életünkből a vizek, a fák, a szél hangjait? Popper Péter

A fantázia vágtató csikóit el nem veheti senki, és álmaim tobzódásába senki bele nem szólhat. Fekete István

Meg kell becsülni a jó mesterembert, mert egyre kevesebb van belőlük. Nem érnek rá azonnal, őket nem lehet csak úgy leakasztani, ezt meg kell értened, ha odáig fajul a helyzet, hogy mestert kell hívnod. A te ügyed, a te kis csip-csup ügyed még várhat azért, ezt te is és a mester is jól tudjátok. A mester talán egy kicsit jobban tudja, tartja is magát ehhez. Nem most kezdődtek a gondok, na ugye! Ha már három hete tart ez az áldatlan állapot, akkor simán kibírsz még pár hetet, hónapot. Szedd össze magad! Hartay Csaba

Élj meg minden évszakot, amint elmúlik körülötted, lélegezd be a levegőt, idd ki italodat, ízleld a gyümölcsöt és add át magad mindezek élvezetének. Henry David Thoreau

Szánalmas életének egyetlen boldog órája a hajnal volt, amit minden nap alig várt. Érezte a nap melegét a bőrén, beszívta a párás ködöt, és élvezte a napfényt. Ezek jelentették számára a boldogságot. J. R. Ward

Ha szenvedélyesen szeretünk valakit, mindig több fájdalomban lesz részünk, mint örömben. De az ember azért mégsem mondana le erről az élményről. Aki sose szeretett igazán, nem is tudja, mi az élet. Agatha Christie

Képzeletünk szereti a felnagyítást. Jóma­gam életem java részében makkegészséges voltam; szinte kicsattantam az életerőtől s ficánkoltam, mint a csikó. Ebben a virá­gos, ünnepi állapotban szörnyen viszolyogtam minden betegségtől; mikor aztán meg­betegedtem, tüskéjét nem is éreztem oly na­gyon szúrósnak, s félelmem szinte rémlátás­nak tûnt. Nap mint nap tapasztaltam: ha szobámban pattog a kandalló tüze s oda­kint viharos éjszaka zúg, szánakozva gondolok azokra, akik a szabadban küszködnek; de ha magam is kívül rekedtem, szinte nem is kívánkozom tető alá. Michel de Montaigne

Aki nem tud élni, meghalni sem tud, s aki nem tud meghalni, az élni sem tud.