Téma
Bölcsesség idézetek
-
Miért teltek el azok a napok olyan gyorsan? Miért nem lehet lelassítani az időt, amikor boldogok vagyunk? A szenvedés, a fájdalom az idő végtelen folyamát kikristályosítja, szilárd elemeire bontja, és mintha minden másodperc egyetlen szilánkká válna, külön-külön érezzük mindegyiknek a hegyét, ahogy megkarcol, vagy belénk fúródik. A boldogság hullámai lágyan ölelnek körül minket, és hiába emelnénk gátat, elfolynak, eltûnnek a múltba.
-
Ha félsz attól, hogy megégeted magad, azzal éppenséggel növeled ennek az esélyét. Nézd a kötéltáncosokat! Azt hiszed, megfordul a fejükben, hogy le is eshetnek, amikor a kötélen járnak? Nem, vállalják a kockázatot, és élvezik, hogy dacolnak a veszéllyel. Ha egész életedben csak arra vigyázol, hogy ne essék semmi bajod, rettenetesen unatkozni fogsz, tudod? Nincs szórakoztatóbb dolog az óvatlanságnál!
-
Ajándékok, amelyek nem kerülnek semmibe: egy jó szót szólni, egy beteget fölvidítani, óvatosan csukni be az ajtót, apróságoknak örülni, mindenért hálásnak lenni, jó tanácsot adni, egy levél megírásával örömet szerezni, jogos panaszt nem melegíteni fel újra, nem tenni szóvá, amit a másik hibázik, a levert hangulatot nem venni komolyan, nem sértődni meg egy félresikerült szó miatt, megtalálni a dicsérő, elismerő szót a jóra, megtalálni az együtt érző szót a megalázottaknak, találni egy tréfás szót a gyerekeknek, elismerni az elkövetett helytelenséget, örülni a holnapi napnak, bizonyos dolgokra aludni egyet, mindenre rászánni a kellő időt és gondot, és mindenben, de mindenben szeretettel lenni.
-
Minden embernek teljesen egyedi a járása, szinte olyan, mint egy ujjlenyomat. Még ha új is az illető kabátja vagy frizurája, és az arcát nem is látjuk, felismerjük. Mit észlelünk tehát a háton, a járáson? A fejtartás, a bal váll egy bizonyos mozdulata, a két láb hosszának apró eltérése, ami alig észrevehető csoszogáshoz vagy a láb húzásához vezet.