Téma
Bölcsesség idézetek
-
Csak a legszerencsésebbek kamatoztatják a másságukat a tudományok vagy a mûvészetek terén. Vajon hány színész, zenész, matematikus, informatikus vész el a világ számára az intolerancia süllyesztőjében? És hányan nem lesznek még csak megközelítően sem boldog, társadalomba illeszkedett hétköznapi emberek sem? Kartali Zsuzsanna
-
Az örökké vidámnak látszó hamis jókedv mögött végtelen, sivár puszta terült el, ahol az érzések nem tudtak gyökeret ereszteni. A percek hangulata sodorta, ahogy szeszélyének kedvezett, nem próbált ellenállni, megszokta, hogy az érzések csak vendégségbe járnak, és mindég megeszik egymás maradékát. Lakatos Menyhért
-
Az ünnepi készülődés akkor a legjobb, ha olyan dolgokkal van tele, amiket szeretsz csinálni - ez elsőre önzésnek tûnhet, de nem az: a családod többi tagjának teszel jót azzal, ha nem egy idegbajosan kapkodó és rohangáló anyát vagy apát kapnak egy makulátlanul tiszta lakásban, friss bejglivel, hanem egy békés, nyugodt szülőt bolti bejglivel, pormacskákkal.
-
Az arab országokat olyan heves előítéletek, sőt gyûlöletek járják át, amelyekről a nyugati átlagember igen keveset tud, így nem is igen akar hinni bennük még akkor sem, ha fehéren-feketén kinyomtatva látja. A saját előítéleteinkkel nagyjából tisztában vagyunk, de gyakran vakon és süketen állunk a közel-keletiek előtt. Tim Marshall
-
- Mintha manapság többen lennének, akik, ha nem is depressziósak, de boldogtalanok. Egyetértesz? - Nem biztos, hogy így van. Inkább, mintha több lehetőség kínálkozna arra, hogy az ember reflektáljon a szomorúságára, meg arra, hogy tökéletlennek, alkalmatlannak érzi magát. És nyomás is nehezedik ránk, hogy legyünk folyton boldogok. Ami képtelenség.
-
Pókhálónál finomabb hálók pókhálózzák be a lelket, s idegzetünket s erezetünket a kristályvíz iszapjánál finomabb rétegek ülik meg. Sok-sok holt gondolat ülepszik le a lélek zugolyaiban, mintha tisztátlan lelkeknek párái volnának, s ezektől a páráktól oly nehézkes lesz a lelkünk, mintha mázsás súlyok nehezednének ránk. Ezt a belénk avasodott halált, ezt a hozzánk tapadt bûnt az élő lélek áramaival (...) kell magunkból kilöknünk. Prohászka Ottokár