Téma
Búcsú az élettől idézetek
-
Ismerem a fickót, elég sok időt eltöltöttem vele. De még jobban ismerem a másik fazont. Azt, aki odafigyel rád, és érti, mit mondasz. Azt, aki rád néz és beléd lát, a lelked mélyére. Aki eléri, hogy higgy minden szaros tündérmesében, amit hallottál. Végső soron talán nem én leszek a nő, aki együtt élhet azzal a férfival, aki benne lakozik, de szeretném, ha boldog lenne.
-
A magányos férfiak úgy élnek, akár a farkasok. A házuk éjjeli menedékhely csupán, ahová azért térnek meg éjszakára, hogy lerogyjanak az örökké bevetetlen ágyra és elveszítsék az öntudatukat. Napközben semmi dolguk a szobákban. Sosincs étel a hûtőben, még egy csésze kávéra való friss tej sem, se kényelmes szófa, se lámpaernyőn átszûrődő hangulatvilágítás, se tûzifa. Csak poshadt étel és piszkos zoknik áporodott szaga.
-
Egyelőre úgy vagyunk berendezkedve, hogy a változás rossz, pedig ez nagyon nem így van. Változáscunami jön felénk, aminek ma már az árnyékát mindenki látja. Vannak sofőr nélküli autók, egy hajógyárban exoskeletonnal dolgoznak munkások, Dubajban házakat nyomtatnak 3D-s nyomtatóval - az árnyéka már itt van a cunaminak, de most még menekülnénk, ahelyett, hogy megtanulnánk a hullámokon szörfözni. Én a szörfdeszka építésében hiszek, és úgy gondolom, hogy mindenkit meg kell tanítani szörfözni, mert ez a hosszú távú megoldás. Meskó Bertalan
-
Nem a bölcsesség az ostobaság legszigorúbb cenzora. Az egymással versengő ostobaságok azok, amelyek ily engesztelhetetlen háborút viselnek egymás ellenében; s amelyek oly kíméletlenül használják ki előnyeiket, amennyire csak lehetséges, hogy az egyik vagy a másik oldalon bevonják vitáikba a féktelen, otromba csőcseléket. Edmund Burke
-
Hány fok lehet az érzelmek skáláján? Ismerjük egy csomó érzelem nevét, de hány van még ezeken kívül, hány árnyalat, amit nem tudunk megnevezni, csak abban vagyunk biztosak, hogy ezek az árnyalatok is léteznek... De egyáltalán: fontos-e, hogy megnevezzük őket? Nem szebb-e minden, aminek nincs neve? Az ősemberek sok mindent tabunak tekintettek. Nem merték kimondani a dolgok, jelenségek, állatok nevét. Egyszer odakint Ukrajnában beszélgettem egy tanítóval, aki passzióból nyelvészkedett is. Azt fejtegette, miért nevezik az oroszok a medvét "medvegy"-nek. A név két szóból tevődik össze, s azt jelenti, hogy "mézet eszik". Nem merték nevén nevezni a medvét, mert féltek tőle. És a régi zsidók úgy hívták az istenüket: "Aki van". S a meg nem nevezett medvét és istent körüllengte egyfajta misztikus varázs: nem mertek utánuk kutatni... S amint rászánták magukat, hogy utánanézzenek az istennek meg a medvének, egyszerre szétfoszlottak az illúziók, megjelent a hitetlenség, s kiderült, hogy medvét meg is lehet ölni. Elpukkant a varázs buborékja... Mennyivel jobb, amíg nem nevezzük nevén a dolgokat... Szilvási Lajos
-
A csak költők ugyanolyan kábák, mint az iszákosok, akik állandó ködben élnek, és semmit sem látnak vagy ítélnek meg tisztán. Az embernek több tudományban képzettnek kell lennie, és értelmes, filozofikus és bizonyos mértékig matematikusfejre van szüksége ahhoz, hogy tökéletes és kiváló költő legyen. John Dryden
-
Vannak a földlakók, akik úgy élnek, akár a versenycsigák, leloholják élethosszukat, és soha el nem szabadulhatnak a sorspályáról, amelyhez nyálkájuk nyálasztja őket. És vannak a világlakók, akik otthonosak itt is, ott is, mert egy plusz gén folytán velük született a harmónia, és mert a képzeletükre hagyják magukat. Vavyan Fable