Téma
Búcsú az élettől idézetek
-
Számomra a zenész az, aki fogja a hangszerét, és elszórakoztatja a közönséget. Én egyáltalán nem ez vagyok. Én az érzelmek és érzések esszenciáját alakítom át zenei jelekké. A zenei hangok gyönyörûséges dolgok, olyanok, mint a napfény íze vagy a meleg kenyér illata. Én fordító vagyok, hangulatokat tolmácsolok zenével. Fogom a megfoghatatlan érzelmeket, és hallható hangokká alakítom őket.
-
Az az élelmiszer, amit a reklámok ajánlanak, feldolgozott élelmiszer: feldolgozott húsok, üdítők, cukros gabonafélék, édességek. A természetes, feldolgozatlan élelmiszert nem kell reklámozni. Az éhes emberek megtalálják az ételt, ha az elérhető. Az embereket rá kell beszélni a feldolgozott változat megvásárlására, mert az drágább, kevésbé vonzó, kevésbé tápláló, és gyakran káros. Az igényt meg kell teremteni.
-
Egy gyermek egyedül a könyvével valahol bent a lélek titkos szobáiban saját képeket alkot, amelyek minden mást felülmúlnak. Ezekre a képekre az embereknek szüksége van. Azon a napon, amikor a gyerekek fantáziája többé már nem tudja megalkotni őket, azon a napon az emberiség szegény lesz. Minden nagy dolog, ami a világban történt, először egy ember fantáziájában történt, és hogy a holnap világa hogyan fog kinézni, nagyrészt annak a képzelőerőnek a mértékétől függ, amit azok birtokolnak, akik éppen most tanulnak meg olvasni. Ezért van szüksége a gyerekeknek könyvekre. Astrid Lindgren
-
A boldogság madara nem sorolható egyetlen madárfaj közé sem, mert külleme csaknem leírhatatlan, ráadásul állandóan változik. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy mindenki másként látja. De közben mindannyian tudjuk, hogy itt él velünk, ismerjük tollainak puhaságát, melegségét, néha mintha látnánk is, de nem tudjuk pontosan, hol él, honnan jön, mi az eredete. Mégis ő talán a legnépszerûbb madárfaj, nyilván ezért is mindannyian őt keressük, azt szeretnénk, hogy föl-föltûnjön a közelünkben, és ha lehet, maradjon velünk örökre. De ez utóbbit még senkinek sem sikerült elérnie.