Téma
Búcsú az élettől idézetek
-
Amiatt bánkódsz, ami odalett? Vagy egyik, vagy a másik. Nem valami zárt edény, feneketlen bőrzsák vagy, hanem sokkal inkább meder, amelyiken átfolyik a világ, s hol ez, hol az akad meg benned, hol ezen, hol azon csillan meg a fény, s mire megérinted, megfognád, már el is tûnik, jön a következő. Persze ha már megláttad, ha megmutatta magát, szeretnéd megtartani. Hisz mi minden csobog át észrevétlenül rajtad, s mily kevés, amiről azt hiszed, hogy a tiéd volt, vagy a tiéd lehetett volna. Bertók László
-
A 21. századra is maradtak tabutémák, előítéletek, és ez nem jó. Ha mondjuk valahol Franciaországban egy kis faluban két-három párizsi család házat akar vásárolni, akkor biztos sokan lesznek, akiknek ez nem fog tetszeni, egyszerûen azért, mert attól félnek, hogy ezek a családok a különbözőségükkel, az eltérő életmódjukkal felforgatják majd az ő életüket is. Az "átlagember" alapvetően azt szeretné, hogy minden maradjon változatlan, úgy, ahogy most van. És csak a képzettebb, nyitottabb kisebbség kíváncsi a máshonnan érkezőkre, az idegenekre. Mostanában különösen aktuális lett ez a kérdés a messzi kontinensekről érkező menekültek miatt. Azt gondolom, hogy ha mindenáron ragaszkodunk a politikai korrektséghez, és nem merjük bevallani a félelmeinket, akkor nehezen fogunk megoldást találni a felmerülő problémákra.
-
Ha annyit mondunk, hogy a sok milliárd látható csillag csak a Tejútrendszer egy részlete, és hogy további sok milliárd tejútrendszer van a sajátunkon túl, még nem sikerült megfelelően érzékeltetnünk a világegyetem méretét. Ahogy az emberi szemnek sem kellett megtanulnia a rádióhullámokat is érzékelni a túlélésünk érdekében, talán a tudatunk sem arra termett, hogy fel bírjuk fogni azokat a számokat, amelyekkel a csillagászok újabban foglalkoznak. Ahogy egyes kultúrák számfogalma kimerül az "egy, kettő, három, sok" sorozatban, jellemzően mindenki, ha egyáltalán belegondol az univerzum hatalmasságába, elintézi annyival, hogy "Föld, bolygók, Nap, messzi".