Téma
Búcsúzás idézetek
-
A legtöbb ember élete egy agárversenyre emlékeztet. (...) Minél gyorsabban futnak a kutyák, annál sebesebben száguld a mûnyúl az orruk előtt. Hát éppen így viselkednek az emberek is. Éjjel-nappal erejüket megfeszítve dolgoznak, a végkimerülésig hajtanak; tornáztatják az elméjüket, semmilyen csalástól nem riadnak vissza, és mindenféle engedményre készek, hajszolván a maguk elé helyezett célt, melynek elérésétől sikervágyuk kielégítését, azaz elhallgattatását várják, mindenekelőtt pedig elismerést, gazdagságot, sőt, talán ennél is többet, megelégedettséget, lelki békét, (végre) szabad időt és életörömöt remélnek. De amikor szinte már a foguk között érzik a zsákmányt, "valaki" előbbre tolja (egy démoni Játékmester?), és a holnapból sohasem lesz ma; mindig ott lesz az új cél, amely még több szabadsággal, pénzzel és örömmel kecsegtet, de még több törtetést, árulást és megalkuvást követel.
-
A lányok sosem értik meg, hogy muszáj néznünk. Muszáj. Ez persze nem azt jelenti, hogy csinálunk is valamit. És a lányok is néznek, csak ők gyorsabbak. És nehezebb őket rajtakapni: egy villanás, és már mindent az emlékezetükbe véstek, egészen addig a részletig, hogy a srácnak tiszta volt-e a körme. A pasiknál mindez időigényesebb. Jó öt-hat másodpercbe telik, míg végzünk. Alice Katherine Applegate