Carpe diem idézetek

Tetteinkben élünk, nem években; gondolatunkban, nem lélegzetünkben; érzelmeinkben, nem órákban. Az Időt szívünk dobogásával kellene mérnünk. Legtöbbet az él, aki a legtöbbet gondolkozik, a legnemesebben érez, a legjobban cselekszik. Philip James Bailey

Bár soha nem akarom elveszíteni a remény apró magját, hogy egy nap a fantáziaéletem vagy valamilyen változata elérkezik, tudom, hogy nem egészséges olyasmihez ragaszkodni, ami többé már nem létezik. És ha így teszek, azzal értékes időt pazarolok el, amit arra az életre fordíthatnék, ami tényleg az enyém. Amelyiket épp most élem. Az biztos, hogy nem ezt az életet akartam magamnak. Nem. De ez az egy van. És ahhoz, hogy éljek, meg kell találnom a módját, hogy mindezt elfogadjam.

Az emberek mind egy kicsit másféle életet élnek a fejükben, mint amilyen a valóságban adatott nekik. Mindenkivel előfordul, hogy magában azt gondolja, hogy "Bárcsak ezt mondtam volna", vagy "Bárcsak ezt csináltam volna". Ez teljesen független attól, hogy valaki mennyire sikeres az életben. Ben Stiller

A felnőttek mániája a "majd", "egyszer", "meglátod" stb... Mi lenne, ha mondanának valamit a jelennel kapcsolatban is? Vagy létezik, hogy a jelennel nemcsak én vagyok meglőve, hanem ők is, és csak bíznak benne, hogy majd minden megoldódik, és jöhet a jól ismert "megmondtam" szöveg? Leiner Laura

S azt mondtam-e (...), hogy amit vársz, azt ne oly türelmetlenül, ne oly buzgón és akaratosan várd? Azt mondtam-e, hogy azt kell szeretned, ami épp van, hogy közben örömmel várhasd a várhatót? S vajon azt mondtam-e, hogy rágódni nem szabad, mert nem érdemes?

Az emberi faj tudathasadásos életet él. Mi vagyunk az egyetlen állatfaj, amely saját környezetéből furcsán kilógva kényelmetlenül érzi magát. Lehetséges, hogy ez sajátos kettős természetünknek köszönhető, lévén egyszerre biológiai és kulturális lények. A biológiai evolúció termékei vagyunk, ennek a lassú, természetes, az egyedek differenciális szaporodásával haladó folyamatnak, amelynek eredménye a populáció génállományának fokozatos kicserélődése. Ugyanakkor a kulturális evolúció is hat ránk, ezt pedig az események igen gyors, esetenként az emberi élet időtartamán belüli előrehaladása jellemzi. Bizonyos értelemben mindannyian állandó utazók vagyunk, egyik lábunkat biológiai evolúciós múltunkban vetjük meg, a másikkal óvatosan egyensúlyozunk tomboló kulturális jelenünkben. Talán az emberi élet ezen alapvető ellentmondása rejlik mai problémáink hátterében. David P. Barash

Mindig mindenből a legjobb jutott nekem, sohasem a hitvány vagy közepes. És minden épp idejében! Nem túl korán, amikor még semmit sem érthettem volna belőle, nem is túl későn, amikor a megromlott ízlés már csak fanyalogva fogadta volna, hanem pontosan akkor, amikor megérthettem, magamévá tehettem - amikor szükség volt rá. Röstellem, de néha csakugyan olyan érzés fog el, mintha valaki gondomat viselte volna! Székely János

Szegények. Talán ők is úgy voltak ezzel, mint ő… Nem is tudták, hogy mibe fogtak bele. Az ember elkövet valamit, valami kis apróságot, aztán már sodorja az élet. De talán jó is lenne mindenkinek, ha elsodornák. Ha elszakítanák attól, ami megszokott. Annyian próbálnak az élet partján élni, pedig az igazi élet ott van az árban. S az ember nem lehet egyszerre a parton is, meg az árban is. Eljön a pillanat, amikor az ember igazán elengedi magát. Végtelenül pontos és meghatározott pillanat, amelyikben az ember átengedi magát, és megkezdi a küzdelmet az árban. (...) Egyetlen pillanat csupán, s már el is ragadta az embert az ár. Benne van nyakig, és megpróbál lélegzethez jutni. És aztán máris egyike lettél azoknak, akik olyan nevetségesnek látszottak, amíg a biztonságos parton ülve, lábad a vízbe lógatva nézted őket. De érdekes, hogy amikor már benne voltál az árban, akkor meg azok látszottak nevetségeseknek, akik a parton ültek, akik játsszák, de nem élik az életet.

Nem láttam értelmét, hogy leragadjak a múltban, amikor itt és most megvolt mindenem, amire vágyhattam. Becca Fitzpatrick

Sose tekints vissza, élj a mának, még elemésztenek a múlt borzalmai.

- Börtön? (...) Hogyan lehet túlélni? (...) - Egyszerre csak egy dolgot csináltam. Mindig csak egy dolgot. Ha cigiztem, akkor nagyon cigiztem. Ha olvastam, akkor olvastam. Ha ettem, ettem. Feltörtem az időt. Kinn többet akartam az időből, raktam egymásra mindent, három életet éltem egyszerre. Benn az idő adott volt, megtölteni kellett, hogy ne legyen üres. Braun Róbert

Van, (...) hogy egy helyben maradni, nem moccanni az adott pillanatban egyenértékû a cselekvéssel. Jakupcsek Gabriella

Az élet alapos ismerői közül legtöbben azt mondják, hogy e világon a boldogság főként az, hogy úgy kell venni az életet, amilyen. Annak az embernek példája, aki e felfogást, mondhatni, tökélyre vitte, egy kiváló arab író elbeszélésében található. Ez egy utazóról szól, aki egy szép délután elaludt a pázsit ama részén, amely egy makkocskát tartalmazott. Felébredve azt tapasztalta, hogy teste melegétől a makk kicsírázott, ő pedig vagy húsz méternyire a földtől, egy hatalmas tölgy legfelső ágai között volt. Képtelen lévén lejönni, nyugodtan nézett szembe a ténnyel. Így okoskodott: "A körülményeket nem tudom alárendelni az akaratomnak, tehát az akaratomat fogom alárendelni a körülményeknek. Ennélfogva itt maradok." Úgy is tett. Pelham Grenville Wodehouse

A tudomány bevallotta, hogy sok mindent meg tud magyarázni az élettel kapcsolatban, de az életet magát képtelen megragadni.

Mint halandó ember, csak azt tudom sajnálni, hogy az életem során az érdekes, megismerésre méltó dolgok mennyire parányi töredékével fogok csak tudni találkozni. De azért én is igyekszem a fény felé!

Az embernek nem kellene tovább élnie, ha hanyatlani kezd, ha a láng, ami az életének legfényesebb pillanatait bevilágította, halványodik. Fidel Castro

Nem tudod, hogy minden keresztény lélek, amely becsülettel dolgozik a maga kis körében - akármi legyen is az -, túlságosan rövidnek fogja találni halandó életét ahhoz képest, hogy milyen töméntelen lehetőség van benne arra, hogy hasznossá tegye magát! Nem tudod, hogy semmi megbánással jóvá nem tehetjük egy élet elmulasztott alkalmait? Pedig én elmulasztottam. Charles Dickens

A fogyasztói társadalom arra nevel minket, hogy ha valami nem mûködik, cseréljük, lehetőleg minél gyorsabban, mindig valami újabbra, valami (látszólag) jobbra. Fast-food felfogás. Ez vezet oda, hogy manapság ennyire felületesen éljük az életünket, elvesztek az igazi értékek, a tartalmas beszélgetések, a minőségi együtt töltött idő.

Jobb-e a lehető legtöbbet kifacsarni egy pillanatból, tudva, hogy bármikor elillanhat? Jobb-e az élmény, mint az elkerülhetetlen következmény?

Tudod-e, mi volt a felvilágosodás? Saját fényében tündöklő kornak is nevezték. Na és miben különbözik a mostanitól? Abban, hogy a mienk saját homályában sötétlő kor! Vavyan Fable