Carpe diem idézetek

Élni az öntudatlanságot halál után, mint éltük születés előtt - hisz azelőtt is megvolt mindkettő, csak éppen nem tudtunk róluk, mint ahogy nem fogunk tudni majd azután sem. Szilágyi Domokos

Nem kellene egyszer élethajónkkal szélbeállni, lehúzni a vitorlákat és horgonyt vetni? Állni, ringatózni a ködös életvízen, s eltûnődni, hogy miért is vagyunk a világon? Azért, hogy betegre dolgozzuk, különmunkázzuk magunkat egy szebb bútordarabért, autóért, vagy egyszerûen csak a normális megélhetésért? Más dolgunk is lehetne a Földön? Egy üres óra, amikor semmit sem kell csinálnunk, csak emberként felnézni a fákra, felhőkre, lehet, hogy többet ér, mint a hasznos munkarohamok. Meg kellene kapaszkodnunk egy nyírfaágban, nádszálban, mielőtt teljesen magába szippant bennünket az ipari, haszonelvû világ, s ledarálja lényünket. Levegőt kellene venni és élni egy kicsit. Bertha Bulcsu

Csak egyetlen életünk van. Mindössze egy. Én pedig nem vagyok hajlandó ezt a kicseszett másodpercet sem olyan dologgal tölteni, amihez nincs kedvem. Nem akarok majd idős koromban visszanézni, és rádöbbenni arra, hogy volt ugyan egy életem, de elfelejtettem valóban élni.

A mindennapi, a közönséges, a fel nem tûnő nem ingerli gondolkodásunkat, mert megszoktuk. De semmit annyira meg nem szoktunk, semmit oly magától értetődőnek nem tekintünk, mint gondolkodásunkat, lelki életünket. A fejletlen gondolkodás figyelmét csak a természet nagy, csattanós jeleneti keltik fel; amit minden nap lát, azon nem gondolkodik. Hosszú fejlődésnek kellett megelőznie azt a pillanatot, melyben a testek eséséről, az inga mozgásáról és ilyesfélékről kezdtünk gondolkodni. Alexander Bernát

Minden embertől elvárják (...), hogy a benne lakó lélek embertársai közt járjon, távoli vidékeken utazzon; és ha életében elmulasztja, akkor halála után arra ítélik, hogy vándoroljon a világban - ó, jaj nekem! - és tanúja legyen annak, amiből nem vette ki a részét, bár kivehette volna a földi életében, és boldogságra fordíthatta volna! Charles Dickens

Vannak dolgok, amelyek most-vagy-soha alapon mûködnek. Janne Teller

Ne csak az éveidet számold, hanem úgy élj, hogy az éveid számítsanak.

A modern élet rituáléi közül kevés van annyira unalomba áztatva, mint a légi utazás. "Repülés"-nek hívjuk. Milyen félrevezető! Nem annyira repülünk, mint inkább meghatározatlan ideig üldögélünk és álldogálunk.

Mit csinálnál most, ha tudnád, hogy mindenképpen sikerülni fog? (...) Akkor most menj, és csináld!

El voltunk rá szánva, hogy fütyülünk arra, amire fütyülnünk kell, hogy új világot építünk a semmiből, ha ebből a meglévő világból semmit se lehet megmenteni, életem egyik legjobb napja volt, amelynek során éltem az életemet anélkül, hogy egy másodpercre is eszembe jutott volna az életem. Jonathan Safran Foer

Mikor visszanézel, mindig tudd azt mondani, hogy: "Legalább nem volt unalmas az életem."

Nem az a dolgom, hogy gondolkodjak, hanem hogy legyek, érezzek, éljek! Johann Gottfried von Herder

Régóta tudta a módját, hogyan ringassa álomba magát, amikor akarja. Gondolataink tárházából előveszünk néhányat, de nem ragadjuk meg, nem mélyedünk el benne, hagyjuk, hadd surranjanak át tudatunkon, hadd enyésszenek el csöndesen. Agatha Christie

Verset írni a kádban reggel este a félhomályban táncra kelni délben sétálni a réten ez lehetne az élet de helyette meg kell halni napi kétszer és háromszor támadni fel hogy mégiscsak a nap végére vezessen az élet eggyel. Tisza Kata

100 emberből csupán egy, aki megvalósítja önmagát, és képességeit teljes egészében kihasználja. A többség anélkül létezik, hogy igazán élne. Általános vélekedés szerint a legtöbb ember csupán 10%-át hasznosítja életenergiáinak. Csak 10%-át látják a világ szépségének, az emberi érzésvilág mélységének, és gazdagságának csupán tíz százalékát élik át. Botorkálnak a világban anélkül, hogy elmélkednének róla, anélkül, hogy kutatnák azt. Úgy élnek, hogy közben a szeretet tört hányadát adják és kapják.

Ahogy a legjobb bort kortyolja az ember, úgy éld az életed, különben elmúlik, mielőtt megízlelnéd. Kornis Mihály

Képzelj el egy kismadarat a válladon, és kérdezd meg mindennap: - Ma fogok meghalni, kismadár? Készen állok? Olyan az életem, amilyennek akartam? El kell fogadni, hogy bármikor meghalhatunk, ahhoz, hogy változhassunk. Tehát mindennap megkérdezem: - Ma van a napja? Ha nincs a kismadár a válladon, nem csinálod a dolgodat megfelelően.

Hasznos szellemi gyakorlat lehet, ha elképzeljük magunkat halálos ágyunkon. Mit kívánnánk, mivel töltöttünk volna több, és mivel kevesebb időt? Azt nem fogjuk megbánni, hogy megnéztük társunkkal a naplementét, és a kezeink egymásba kulcsolódtak, miközben meleg fényû izzás ereszkedett le a horizontra. A kisgyerekeinkkel tett vasárnapi sétákat sem fogjuk sajnálni, amikor még elvarázsolta őket a lassan feltáruló világ. Azokat a kissé vadul sikerült, tengerparti nyaralásokat sem fogjuk bánni, amelyeket kamaszként töltöttünk el barátainkkal. Az után fogunk áhítozni, hogy bárcsak visszatérhetnénk azokba az időkbe - ha csak egy pillanatra is -, és újra átélhetnénk, amit akkor éreztünk. Az egyik szemünk nevet, amiért akkora örömöt éltünk át, a másik sír, amiért nem ismételhetjük meg. Azt sem fogjuk bánni halálos ágyunkon, hogy törődtünk egészségünkkel, azt viszont igen, hogy túl sokat lógtunk a telefonunkon, és túl sokat maradtunk bent túlórázni. Bánni fogjuk, hogy nem mondtuk el szeretteinknek, mennyit jelentettek nekünk. Bánni fogjuk, hogy olyasmi miatt idegeskedtünk, amin nem változtathattunk. Bánni fogjuk, hogy nem nyitottuk meg szívünket a világ előtt. Ne várjunk, míg túl késő lesz! Kezdjük el még ma azt az életet élni, amelyet megérdemlünk!

Akkoriban a nagy háború előtt még nem volt teljesen mindegy, hogy egy ember él-e vagy meghalt. Hogyha valaki a halandók sorából kihullt, nem lépett azonnal egy másik a helyére, hogy a halottat elfeledtesse, hanem a helyén hézag maradt. Mindennek, ami nőtt, sok idő kellett a növéshez. És mindennek, ami elpusztult, sok idő kellett, hogy elfeledjék. Az emberek abban az időben emlékeikből éltek, mint ahogy ma abból a képességünkből élünk, hogy gyorsan és erélyesen el tudunk felejteni mindent. Joseph Roth

Vannak (...), akik (...) felemelt ujjal, szigorúan arra figyelmeztetnek: úgy kell megélnünk minden percet, mintha az utolsó lenne. Ezzel azonban csak azt bizonyítják, hogy egyesek azzal töltenék életük utolsó tíz percét, hogy ostoba tanácsokat adjanak másoknak. Daniel Gilbert