Téma
Demokrácia idézetek
-
A gyerekek cseppet sem líraiak, hanem apró vadállatok, csak az állatok negyedannyira sem önzők. Öldöklés - nagyjából ennyi lírai van a fiúkban. Ugyanakkor mindvégig van bennük valami sajátos hév, a dolgok iránti vágyakozás ereje, ami felnőttként már nincs meg az emberben, valamint az érzés, hogy az előttük álló idő korlátlan, és bármit is tesznek is, a végtelenségig tehetik. George Orwell
-
A széles, üres utcán egymagában jött a lámpagyújtó ember, s valami roppant vigasztaló erő volt abban, hogy jött, a maga idejében, mint mindig, lassú imbolygással a Főtér felől. Mert a nagy, magányos utcán, a sok néma kapu és ablak között, mikor bent a szobákban felnőtt emberek sírtak, ez a sok kigyúló, kicsi láng mégiscsak békességet és estét jelentett. Ó, milyen hatalmas ember egy ilyen lámpagyújtó! Amikor mindenki fejvesztetten kapkod, mindenki jajgat és panaszkodik, és sötét tikokat suttognak lezárt szobákban, mindenki fél és sír és szitkozódik: akkor ő jön egyes-egyedül, mintha nem történt volna semmi, és megszokott régi mozdulattal meggyújtja az alvó lámpásokat. Nem fél és nem sír, de amerre elhalad, jön a világosság vele az üres utcán végig. S a gyermek az ablakban didergő, nagy vágyat érzett akkor: lámpagyújtó leszek! S tudta, ha megnő, majd bejár minden utcát, ahol sötét van és hideg, és az emberek félve a szobákba bújnak. Világítóbot lesz a kezében, és rendre gyújtogatja majd a lámpásokat, hogy világosság legyen, s ne féljen senki se többet. Erre gondolt, s kint a lámpától lámpáig verődő embert nézte. Valami olyant érzett, amit még soha eddig. Nem tudta, mi az. Valami összeszorította a torkát, valami égette a szemeit, és valami fájt. És ugyanakkor, mintha valami felemelte volna, és valami ott bent a szíve tájékán nagyon szép és nagyon nagy volt abban a percben. Fel kellett szökjön az ablak mellől és berohanjon a belső szobába, ahol a nénik ültek. - Ilona néni! Ilona néni! Én lámpagyújtó leszek! Wass Albert
-
Nemkívánatos vagyok, és nagyon is jól tudom, miért. Anya cseppet sem szeret. Azt hiszem, apámra emlékeztetem, aki durva volt vele, és elég kegyetlen is, amint hallom. Csakhogy az anyák nem mondják, hogy nem akarják a gyerekeiket, és nem küldhetik el őket. Nem is ehetik meg. A macskák megeszik azokat a kiscicákat, akiket nem szeretnek. Szerintem ez borzasztóan ésszerû. Se gond, se vesződés. De az ember-anyáknak meg kell tartaniuk, és gondozniuk kell a gyermekeiket. Agatha Christie
-
Akár a gyerek mindentől reszket a vaksi Éji sötét idején, akként félünk mi a nappal Fényénél is olyantól, mely nem félnivalóbb, mint Az, mit a gyermek képzel, s félőn lát a homályban. Fontos hát, hogy a lélek rémét s elme homályát Nemcsak a napsugarak, ragyogó dárdái a napnak Kergessék, de a természetnek a képe s az ész is. Titus Lucretius Carus
-
Az elméleti fizikusok mindig kirukkolnak valamivel. Ez a feladatuk. Nem muszáj el is hinniük, amit mondanak. Nem kell, hogy igazuk legyen - pusztán belső ellentmondásoktól mentes elméleteket várnak tőlük, amelyeket megfigyelésekkel igazolni vagy cáfolni lehet. Az észlelőcsillagászok a maguk részéről udvariasan leplezett bosszúsággal tekintenek az elméletalkotókra, mint a gazdik a kutyáikra, amikor azok mindenféle ajándékokat hordanak a lábuk elé: botokat, sípoló gumikacsákat, döglött kismadarakat. A teoretikusok ilyen kedves figyelmességeivel sokszor senki sem törődik, de néhanapján a megfigyelők csontot dobnak nekik. Hozd vissza!
-
Ismertem egy idős asszonyt: 84 éves volt, foga már csak kettő, a szemén hályog, szóval nagyjából amolyan a mesék gonosz boszorkánya (...). Ettől függetlenül imádta, amikor fényképezték, és mindig ünnepélyesen, szépen beállított testhelyzetben és mosollyal pózolt a fényképezőgép előtt, a kész fényképeket pedig boldogan mutogatta fûnek-fának. Tetszett magának. Még ma is él: 96 éves... No, ezt kellene megtanulni, mert itt kezdődik a boldog élet. Arcfesték, hajfesték, plasztikai sebész és szépségszalonok nélkül.