Téma
Egyenlőség idézetek
-
Helyettesíthetetlenségünk végső forrását a legkevésbé sem azokban az újra meg újra elmondott történetekben kell keresnünk, amelyeknek magunk vagyunk a hősei, hanem azokban az egyszeri és megismételhetetlen sorseseményekben, amelyek önmagunkból való kilépés igényét a megszüntethetetlen másság és idegenség erejével szegezik nekünk.
-
Minden sarkon csapdába csalnak: egyél, igyál, fogyassz, vegyél fel kölcsönt, vedd meg ezt, vedd meg azt... mindegy, csak hagyd, hogy rászedjenek. Szajkózhatjuk a szólásszabadságról szóló lózungokat, de közben az értékeink gyanúsan egybevágnak a nagy cégek főmûsoridős reklámszlogenjeivel. Rutger Bregman
-
Amellett, amit az emberek azért mondanak vagy tesznek, mert így érzik természetesnek, és amellett, amiről a könyvek, a metróban látható plakátok vagy a viccek alapján tudják, hogy mit kell gondolniuk, ott van még mindaz, amiről a társadalom öntudatlanul hallgat, magányos szenvedésre ítélve azokat, akik érzik ezeket a dolgokat, de nem képesek megnevezni őket. Annie Ernaux
-
Szegény zsír! Folyton rágalmazzák, szégyellik, soha nem szeretik. Felfedi a torkosságunkat, az önuralmunk hiányát, az alacsony önbecsülésünket, s megalázóan értéktelennek érezzük magunkat miatta. Meg akarunk szabadulni tőle, vagy ha már ez nem megy, azon fáradozunk, hogy szinte láthatatlan mennyiségre korlátozódjon a testünkön. Milliárdokat költünk arra, hogy eltüntessük: diétás élelmiszerek, könyvek az egészséges étkezésről, konditermek, gyógyszerek, tanácsadók, orvosi kezelések. Sőt, többet költünk a zsír elleni harcra, mint amennyit a terrorizmus ellenire fordítunk.
-
Ha tízezer ember olvassa is egy időben ugyanazt a könyvet, mindegyikük saját látványát idézi fel, saját hangjait, mozdulatait, arcvonásait, érzelmeit teremti meg. Nem egy könyv lesz az, hanem tízezer. Nem csak a szerző alkotása lesz, hanem a szerző és minden egyes olvasó együttmûködésének gyümölcse. Isaac Asimov
-
Túl sokra becsüljük a nagyságot, mint ahogy túl sokra taksáljuk azok elszántságát is, akikről tudjuk vagy hallottuk, hogy megvetik vagy önként mondtak le róla; ugyanis lényegét tekintve a nagyság nem olyan egyértelmûen kényelmes állapot, hogy ha valaki elutasítja, csodájára járjunk. Michel de Montaigne