Téma
Egyenlőség idézetek
-
Szeretett olvasni, mintegy mélyebb ösztön parancsszavára vonzódott a betûhöz és a szellemhez, fegyvernek érezte. De sose adta át magát teljesen egy könyvnek, sose feledkezett úgy bele, ahogy előfordul, ha az embernek az az egy könyv az egyetlen és legfontosabb, mint külön kis világ, melynek körén túl nem száll a tekintet, belezárkózik és elsüllyed benne, hogy még az utolsó betûjéből is táplálékot szívjon. Özönlöttek asztalára a könyvek és folyóiratok, valamennyit megvehette, ott halmozódtak körülötte, s míg olvasott, a még olvasandók tömege nyugtalanította. De a könyveket beköttette. Préselt bőrben, Siegmund Aarenhold szép névjelével ellátva, pompázatosan és önelégülten sorakoztak ott a könyvek, és súlyként nehezedtek életére: terhes kincsként, amelyet nem sikerült meghódítani. Thomas Mann
-
Ne féljünk nevén nevezni a hazugságokat, szabad emberek vagyunk. Nem engedhetjük meg, hogy a józan észt tartósan legyőzzék a hamis eszmék. Olyan ez, mint az élet és a halál küzdelme: ez utóbbi elég, ha csupán egyszer győzedelmeskedik, innentől övé lesz visszavonhatatlanul a végső diadal. Boldogkői Zsolt
-
Meg nem tudtam volna mondani, hány óra lehet. Úgy véltem, hogy olyan egy és három óra között van. Azt sem tudtam volna megmutatni egy Pretoria-térképen, hogy hol vagyok. Ezt a városrészt útikönyvem már nem jelölte. Ennyire még sohasem estem ki időből és térből. Ezt a fajta magányt szokás szabadságnak nevezni. David Van Reybrouck
-
Visszaemlékezett arra a napkeleti királyra, aki meg akarta ismerni az ember történetét, s egy tudós ekkor ötszáz kötetet hozott neki. De a királyt nagyon elfoglalták az ország ügyei, és megparancsolta, hogy az ötszázkötetes anyagot sûrítsék össze. Húsz év múlva visszatért a bölcs, és a történelem akkor már csak ötven kötetből állt. De a király időközben túlságosan megöregedett ahhoz, hogy ennyit olvasson, ezért megint ráparancsolt, hogy fogja rövidebbre a tudományát. Ismét eltelt húsz esztendő, és az ősz, öreg bölcs megjelent egy kötettel, amely mindazt magába foglalta, ami a királyt érdekelte. De a király halálos ágyán feküdt, és még arra sem maradt ideje, hogy azt az egy kötetet elolvassa. Ekkor a bölcs egyetlen mondatban tömörítette számára az ember történetét. Ez így szólt: született, szenvedett és meghalt. William Somerset Maugham
-
Vannak ezek - a pillanatok, amiket az emlékezet - később óhatatlanul kirostál, - mikor áll az ember mondjuk a pirosnál - egy kocsival, tehát ezen belül - még pontosabban ül, - egész pontosan az anyósülésen - ül ez az ember, és nem - a volánnál, ami eleve rossz már, - és a fejében mindenféle gondolat motoszkál, - hogy például mi volna, ha az idő megnyílna néha résnyire, - és ezen a résen ilyenkor más pillanatokba lehetne nézni be, - ahogy fényképeket szoktunk nézegetni, csak - itt az ember azt mondaná: nicsak! - Ekképpen - kiáltana föl az ember, hogy nicsak, hát ki ez a lány ezen a képen? - Vajon nem ismerem még, vagy (istenem!) - lehet, hogy ismerem? - Csak ennyire másféle frizurát - hordott itt három évvel ezután? - Szóval ugyanolyan könnyen, - ahogy az ember előrelapoz egy könyvben, - hogy megtudja, húsz oldallal később mi lesz a gikszer - ipszilonnal vagy iksszel, - úgy csapnánk föl a jövő fényképalbumát, - és az ember olyasmit látna néha, amivel nem is kalkulált. Varró Dániel