Egyszerűség idézetek

Vagy kifogások vannak, vagy eredmények. Együtt nem megy.

Az igazán jó vendéglőnek a közönsége kevert, mint az orosz regényé. Kék blúzos vagy trikós emberek ülnek szmokingos urak és estélyi ruhás hölgyek mellett, akik színház előtt betérnek a szenvedélyüknek áldozni... A szenvedély párája kavarog a levegőben, mint az áldozat füstje... A szemek csillognak, az arcok kipirultak, a testek édes pilledtségben dőlnek hátra. Hevesi András

Ki emlékszik a fájdalomra, ha már elmúlt? Csak valamiféle árny marad belőle, nem is az ember lelkében, hanem a testében. A fájdalom nyomot hagy az emberen, láthatatlan, mély nyomot. Margaret Eleanor Atwood

Végül persze mindent átértékelünk. A körjátékokat, az iskolaudvaron. A kincseket, a padláson. Az első csókok szükségességét. A könnyeket. Falra ragasztott szeretők képét. A fotókra feszült mosolyokat. Téged, és téged is. Az érintéseket, melyeket a legvégsőkig bizonygattunk idegeneknek. Albert Tímea

Mit is jelent egyáltalán a karácsony? Mit ünneplünk valójában? Azért lett karácsony, mert szenteste az emberek egyszer csak olyan jól kijöttek egymással? Nem, barátaim, karácsony nem a jó emberek, hanem a jó Isten ünnepe. Õ jelent meg életünk istállójánál, és magával hozta az ünnepet. A mi korunkban is, amikor körülöttünk minden összedőléssel fenyeget, be akar jönni hozzánk, hogy rendet tegyen.

Olyanok vagyunk, mint egy kétrészes dívány, amilyeneket az IKEA-ban lehet kapni. Önmagukban is megállják a helyüket, csak most össze vannak csavarozva. És ahogy a csavarok kilazultak, már sehogy sem passzolnak össze. Nem funkcionálnak egyben. Bucsi Mariann

Ilyen az agysérülés természete: nem lehet tudni, mikor és mennyire fog visszatérni a beteg. Nick Thorpe

Önmagában nem a falusi vagy városi életmód határozza meg, hogy vizuálisan hova fejlődik az ember, hanem azok, akik körülvesznek, megtanítanak látni, segítik az esztétikai ízlés kialakulását, és könyvet adnak az ember kezébe.

Nem (...) volt lovagias tőlem szellemi fegyverrel támadni, egy szellemileg fegyvertelen emberre. Próbáltam uralkodni magamon, de nem sikerült. Nagyvonalúbbnak kellett volna lennem és elviselni a hiúságát, de nem tudtam. Néha még a sajátom elviselésére sem vagyok elég nagyvonalú. Mark Twain

Az írás, mint a hagyma: újabb és újabb rétegek bomlanak le róla. Esterházy Péter

Miért nem kell senkinek az igazság? Mért gyûlölik? Ma is, egy nő mivel jön? Zöld barackot kapott."Addig örüljön" mondom neki, "amíg zöld. Amit ott lát a ládában - lángfoltos-sárga, nedvdús, olyan hibátlan, mintha festve volna - ma még csak egy szeplő van rajta - holnap? A fél gyümölcs rozsdás, halott üveghús. Dobhatja ki. (...) Mint ahogyan a nyár ahogy jön, már megy is." Én nem tudom, mért rám néznek így. Nem én hoztam a törvényt. Én csak elfogadom: ez a szabály. Rakovszky Zsuzsa

Az embernek olyan furcsa dolgok hiányoznak, amikor elveszít valakit. Apró dolgok. A mosolyok. Ahogy megfordul álmában. Fredrik Backman

Az események olykor úgy követik egymást, mint a sorba állított dominók: az első feldönti a másodikat, az a harmadikat és így tovább. Stephen King

Kommunikáció csak akkor lehetséges, ha feltört lényedben egy dallam, amikor megjelent benned az öröm, amikor megtapasztaltad az igazi boldogságot - akkor van mit megosztanod. Akkor nem csak kommunikáció, nem csak verbális, szavak általi kommunikáció lehetséges, hanem elindul valami más is, egy sokkal magasabb síkon. Megjelenik egy mély, belső kapcsolat - lényetek szintjén találkoztok, és ez az igazi kommunikáció. Osho

Nem minden sebünk látható. A lélek sebei gyakran évekig véreznek. Ha valaki ezt megérzi, akkor inkább ellökjük, nehogy be kelljen ismernünk, hogy valami fáj, valami, ami egyszer régen történt. Valami, ami már évek óta visszatart attól, hogy a saját életünket éljük. Amire annyira vágytunk, és amiért küzdeni is fogunk. De néhányan közülünk már elég sokáig harcoltak érte, a nagy szerelemért. És valamikor be kell látnunk, hogy a sors talán egészen más jövőt szánt nekünk. Egy jövőt teljesen egyedül.

A mi világunk megkettőződött a kép és a képernyő világával, amely előbb-utóbb versenyre kel a valósággal. Oliviero Toscani

Ahogy öregszik az ember, apránként elveszít dolgokat. Ilyen az élet. De erre csak tapasztalattal jön rá az ember.

Ilyen az élet: félünk, kiabálunk és - elhallgatunk. Sokan vagyunk, kik itt járunk-kelünk, s mégis halottnak vélnek bennünket!... Azt hisszük... hogy valaki vagyunk. Semmi sem vagyunk, fiam... semmi, csak kis darab papiros, melyet egy írólélek tölt ki.

Akiknek már nem sok van hátra, akik másik világból néznek már vissza, (...) gyakran mosolyognak, csak egy-egy görcsös, iszonyatos fájdalom rántja össze arcvonásaikat, görbíti le szájuk szélét, de elmúlik, és újra mosolyognak, szelíden, megadón. Szomorítják, aki körülöttük van. Jónás Tamás

Az igazi mûvészeknek nincsenek barátai (...). Ezért is lettek mûvészek. Guillaume Musso