Téma
Egyszerűség idézetek
-
Bizonyos értelemben összes rokonunkat csak kitaláljuk. Apáinkat, anyáinkat, fivéreinket, nővéreinket és a többit. Különösen akkor, ha távoli vagy már nem élő rokonokról van szó. Fogjuk, amit tudunk róluk - és ez soha nem a teljes történet -, és hozzátesszük, amire vágyunk, ami fontos nekünk, s az egészet egyfajta családi takaróvá öltögetjük össze, amelybe lelkünk kanapéján beburkolózhatunk. Robert Fulghum
-
Az ébren töltött ideje nagy részében kábultan fekszik. (...) A harcot feladta, és vele együtt az élni akarást is. Mindig azt hittem, hogy a halál úgy jön el, mint egy éjszakai besurranó tolvaj, aki ellopja, ami a legértékesebb. Úgy hittem, hogy az ember a halált a legvégső pillanatig tagadja, az utolsó leheletéig küzd. De nem. (...) Már elfogadta a halált.
-
Az embereknek nyilván kellenek példaképek, olyanok, akikre - nem tudom, mi igazán erre a jó szó - fel tudnak nézni, akikért rajongani lehet, akiket figyelni tudnak, de ezek régen mûvészek, színészek voltak. Ez a mi életünkből eltûnt. Akkor, amikor lehetővé válik, hogy valakiről azt is megtudjuk, reggel milyen alsónemûben kelt fel, a jó értelemben vett megközelíthetetlenség veszik el.
-
Azt hiszem, senki sem kerülheti el, hogy tanúja legyen annak, ahogy a számára legfontosabb dolgok egyik pillanatról a másikra eltûnnek az életéből. És itt most nemcsak emberekre gondolok, hanem az eszményeinkre és az álmainkra is: talán bírjuk egy napig, egy hétig, vagy akár néhány évig is, de végül mégis elveszítjük a harcot, mert eleve vesztésre vagyunk ítélve. Paulo Coelho
-
Még ha az önfegyelem és a szerencse különleges egybeesése folytán élethosszig meg tudjuk is őrizni az egészségünket és a boldogságunkat, a telelést akkor sem kerülhetjük el. A szüleink megöregszenek és meghalnak, a barátaink kisebb árulásokat követnek el ellenünk, a világ ármányai ellenünk fordulnak. Lesz egy olyan pont, ahol elszúrjuk. És akkor csendben beoson a tél.