Téma
Egzisztencializmus idézetek
-
A tettek engedelmesek lehetnek ugyanakkor, mikor a gondolatok a legengedetlenebbek, a legforradalmibbak. S minél nagyobb valamely társadalomban azoknak a száma, akik gondolataik ellenére kénytelenek cselekedni, annál bizonytalanabb annak a társadalomnak fennmaradása. Minél határozottabban követeli a hatalom egy bizonyos irány követését, annál valószínûbb, hogy a polgárok engedetlen gondolatait váltja ki. Ágoston Péter (politikus)
-
Azáltal, hogy a vallás bizonyos erkölcsi, esztétikai értékeket kizárólagosnak kiált ki, Istentől eredeztetve azokat, megfosztja magát a sokféleség elfogadásától és annak élvezetétől. A metafizikus/teista, ha belép a világ nagy kertjébe, mely tele ezerszínû virággal (képzeljük el magunk előtt itt mondjuk Versailles színpompás képződményeit a tûzijátékszerûen csillogó szirmok végtelen sokaságával, ahol ott ragyog minden elképzelhető forma, szín és méret), rögtön választani akar, rátalálni az "igazira", szemben az antimetafizikussal, aki éppen a sokféleségében leli örömét. Az ateista ember attól, hogy az értékeket, a szépséget, a szerelmet és társaikat nem istentől származtatja, még nem tagadja ezek érték voltát. A metafizikus gondolkodás viszont elszegényíti az embert, elutasítja azt a gazdagságot és sokféleséget, amely a világ szépségét adja.
-
Minden, amit teszel, érzel, mondasz: kísérlet. Nincs végső következtetés. Semmi sem áll meg, amíg meg nem hal, és talán akkor sem, mert minden élet végtelen fodrokat vet. Az indukció ide-oda verődik belül, és te megtanulsz fogékonnyá válni rá. A következtetés abszolútumok illúzióját adja. Frank Herbert
-
Az ember (...) ételeket semmisít meg, és szart termel, egész életében szinte zavartalanul mûködik, s nincs benne semmilyen értelem, már ha az "értelem" szón valamilyen végső célt értünk. Az értelem maga a processzus: minél több ételt elpusztítani, minél hamarabb feldolgozni, és kipréselni a maradékot, minden, ami megmaradt a gőzölgő disznósültekből, lédús párolt gombákból, foszlós lepényekből - most romlott és tisztátalan. Dmitry Glukhovsky
-
És milyen különös: a vallásosak és a nem vallásosak egy pontban egyetértenek, miszerint szabadság nem létezik. Minden másban eltérő nézeteket vallanak, de ezen az egy ponton különös egyetértést mutatnak. A kommunisták ateistának vallják magukat, vallás nélkülinek, de azt mondják, az embert meghatározzák társadalmi, gazdasági és politikai körülményei. Az ember nem szabad: az ember tudatosságát külső erők irányítják. Ugyanaz a logika. Nevezheted a külső erőt gazdasági szerkezetnek. Hegel Történelemnek nevezi - nagy T-vel, ne feledd -, a vallásos emberek pedig Istennek nevezik, megint csak nagybetûvel. Isten, Történelem, Gazdaság, Politika, Társadalom - mind külső erők, abban azonban egytől egyig megegyeznek, hogy az ember nem szabad. Én azt mondom neked, hogy tökéletesen szabad vagy, feltétel nélküli szabadság a tiéd. Ne bújj ki a felelősség alól; a menekülés nem segít. Minél hamarabb elfogadod, annál jobb, mert abban a pillanatban hozzáláthatsz önmagad megteremtéséhez. És amikor megteremted önmagad, hatalmas örömben lesz részed, miután befejezted magad - úgy, ahogy te szeretted volna - végtelenül mély elégedettség tölt el, épp, mint a festőt, akinek a szívében földöntúli elégedettség árad szét az utolsó ecsetvonással. A jól végzett munka mélységes béke forrása. Az ember úgy érzi, kivette a részét a teljességből. Osho
-
A kritikus gondolkodás arról szól, hogy megnyomom a szünet gombot, megállok, megnézem a tényeket, elemzem, mit mutatnak a tények, mi az üzenet, mit kellene tennem és gondolnom az üzenet szerint, hogyan kellene viselkednem és miért. Aztán elemzem, hogy milyen bizonyítékaik vannak, és kritikusan kérdéseket fogalmazok meg, mi történik, ha nem teszem, amit az üzenet kér, mi történik, ha az ellenkezőjét teszem, és így tovább. Philip Zimbardo
-
Rohadt egy egoista dolog az öngyilkosság! (...) Gondolj csak azokra az emberekre, akik megbetegednek, gondolj csak arra, hogy kapaszkodnak az életbe, és mindent elkövetnek azért, hogy minél tovább éljenek. Gondolj azokra, akik lebénulnak, és a végén egy életre egy kerekesszékben kötnek ki, vagy azok, akik elveszítik a gyereküket, a feleségüket, a férjüket. Gondolj azokra, akik a poklok poklát állják ki, úgy szenvednek, azokra, akik a legszívesebben eltûnnének, de a nyomoruk ellenére felkelnek reggel és élnek tovább, szerintem elképesztő hálátlanság, hogy mások, akiknek sokkal több öröm jutott az életben, inkább azt választják, hogy kiugranak az ablakon. És mi lesz azokkal, akik ittmaradnak? Azokkal, akik arra lesznek ítélve, hogy örökké tartó gyászban és megvetésben éljék le az életüket, azokkal, akiknek meg kellett tudniuk, tudomásul kellett venniük, végig kellett szenvedniük azt, hogy akit szerettek, inkább lelépett - velük mi lesz? Ida Hegazi Hoyer
-
Az egyház újító szelleme az évszázadok során abban nyilvánult, hogy az életadó gondolatot inkvizíciós módszerekkel kifürkéssze, megölje, máglyák füstjébe fojtsa, ma pedig küldöttei által forradalmi szellemûnek kürtölte ki magát, azzal a megokolással, hogy célja a szabadságot, a mûveltséget és a demokráciát barbársággal és a csőcselék diktatúrájával helyettesíteni. Thomas Mann
-
Önmagában bármelyik eszme semleges, legalábbis annak kellene lennie; az ember azonban életre kelti, belevetíti a maga fellángolásait és elmebajait; az immár tisztátalan, hitté alakult eszme azután helyet kér magának az időben, esemény rangjára emelkedik, s ezzel a logikát felváltotta az epilepszia... így születnek az ideológiák, a doktrínák, a véres bohózatok. Emil M. Cioran