Téma
Egzisztencializmus idézetek
-
Ha az embert elválasztják a társadalmától, akkor veszélyek sokaságának teszik ki (...). A végső veszély az értelem nélküliség veszélye. Ez maga a lázálom, amelyben az individuum a rendezetlenség, az értelemnélküliség és az őrület világában süllyed el. Ebben a lázálomban a valóság és az emberi azonossága a rettenet értelmetlen formáivá torzul. Egy társadalomba beletartozni egyenlő az épelméjûséggel, abban az értelemben, hogy az embert a társadalom megvédi az érték- és értelemvesztés rettenetének ettől a végső "tébolyától".
-
A pozitivizmus fényénél az asztal nem egyéb, mint azoknak az érzeteknek a komplexuma, amelyeket az asztal szóhoz kapcsolunk. Ha elvesszük az összes érzeteket, lényegében semmi sem marad. A kérdésnek, hogy mi az asztal a "valóságban", egyáltalán nincs értelme. És így van ez minden fizikai fogalommal általában. Az egész bennünket körülvevő világ nem egyéb, mint az arról alkotott élmények. Ezek nélkül a környezetnek nincs jelentősége. Ha a környezetre vonatkozó kérdés nem vezethető vissza valamilyen módon egy élményre vagy megfigyelésre, akkor értelmetlen és nem engedhető meg. Ezért a pozitivizmusban semmiféle metafizikának nincs helye. Max Planck
-
Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy az értelmiségi lét mûködhet úgy, hogy nem veszünk tudomást a körülöttünk zajló csatározásokról. Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy írónak lenni, színésznek lenni, festőnek lenni, zenésznek lenni egy parnasszuson való élést és nem figyelést jelent arra, hogy mi történik. Ha értelmiségi az ember, alakítja a közvéleményt.
-
Azt képzeltem, hogy kívülem senki és semmi sem létezik az egész világon, hogy a tárgyak - nem tárgyak, hanem képzetek, melyek csak akkor jelennek meg, amikor rájuk irányul figyelmem, és mihelyt megszûntem rájuk gondolni, ezek a képzetek nyomban eltûnnek. Szóval Schellinggel egyeztem abban a meggyőződésben, hogy nem a tárgyak léteznek, hanem a hozzájuk való viszonyom. Lev Tolsztoj
-
A szindikalizmus és a fasizmus változataiban először tûnik fel Európában az az embertípus, aki nem keresi az alapelveket, nem törekszik arra, hogy igaza legyen, hanem egyszerûen elszánta magát a saját felfogásának a kierőszakolására... Az új tömeg jelentkezésben... az a leglényegesebb, hogy az átlagember igényt formál a társadalom vezetésére, anélkül, hogy e vezetőszerepre tehetsége volna. José Ortega y Gasset
-
A kommunizmus olyan, mint egy autoimmun betegség: nem önmagában véve halálos, de olyannyira legyengíti a szervezetet, hogy az könnyen áldozatul esik bármi más nyavalyának; az egyén szintjén elsorvasztja az emberi lelket, közösségi szinten pedig elértékteleníti a sikeres, szabad társadalom értékeit. Garri Kaszparov
-
Korunk negatív tendenciái ellen érvelni értelmetlen; az ellenérvek logikai hibátlansága és nagyarányú találati biztonsága (emberfeletti éleselméjûsége) felőrlik a vitába bocsátkozót. Értelmes és szükséges azonban olyan eszközökkel élni, mint: szabad kulturális intézmények alapítása, melyeket morális erőből finanszíroznak és védelmeznek. Rudolf Steiner