Téma
Éjszaka idézetek
-
Az élet nagy, igazán végzetes drámái oly csendesen kezdődnek, hogy már nyakig benne ülünk a drámai helyzetben, s még mindig nem értjük. A rák, a szégyen, a bukás, a nagy csalódás nem úgy kezdődik, mint az irodalomban: egy napon észreveszünk egy pattanást, vagy telefonál valaki, s olyan különösen beszél a készülékbe, nem is értjük igazán a szavait, vagy a nő, akit szeretünk, egyszer elfordítja fejét, szórakozottan. Így kezdődik. Nem. Ilyenkor már meg is történt. A végzet csendes. Csak a baleset ordít, sivít és csilingel. Márai Sándor
-
Ez az, amiért a költészet annyira vonz engem - mert örök. Addig, amíg lesznek emberek, emlékeznek szavakra és szavak kombinációira. Semmi más nem él túl egy pusztulást, csak a költészet és a dalok. Senki sem tud egy teljes regényre emlékezni. Senki sem tud leírni egy filmet, egy szobrot, egy festményt, de amíg emberi lények vannak, a dalok és a költészet folytatódik. Jim Morrison
-
Minden trauma lehetőséget kínál a valódi átalakulásra, mivel felerősíti és előidézi a lélek, a test és a szellem tágulását és összehúzódását. A traumatikus eseményre adott reakciónk határozza meg, hogy a trauma könyörtelen és büntető Medúza lesz-e, aki kővé dermeszt bennünket, vagy inkább lelki tanító, aki végtelen és feltérképezetlen ösvényeken vezet minket végig.
-
Egy mûvészben eleve kell legyen valami önveszélyes... alternatívák nincsenek. Alig van esély bármiféle tapasztalat túlélésére. Akármelyik pillanat az utolsó lehet. A mûvész érzékeny a formára; a sorsra. Megkezdi a kiképzést. A feladata addig az volt, hogy továbbsegítse vagy újrakezdje a világot. Most már komolyabb dolga van. Meg kell állítania és be kell fejeznie. Övé az utolsó pillanat. Eközben - éppen mert ő dolgozik, és nem rajta dolgoznak - pontosan ezt a pillanatot mulasztja el. Ezért történik minden performance az utolsó pillanat után, egy kísértetvilágban, a purgatóriumban. Minden performance olyan Kasszandra-jóslat, melyet a jós maga nem képes felfogni. Csáth Géza