Elfogadás idézetek

Sose kezelj eszközként egy embert. Kezelj mindenkit célként önmagában - így nem fogsz kapaszkodni belé, nem fogsz ragaszkodni hozzá. Szereted, de a szerelmed szabadságot ad neki - és amikor szabadságot adsz a másiknak, te magad is szabad vagy. A lelked pedig csak szabadságban növekedhet. Szárnyalóan boldog leszel. Osho

Nem szeretjük egymást. Azt a képet szeretjük, amink egymásról van. Nagyon kevesen vannak, akik képesek ezt megérteni, képesek egyáltalán elképzelni. Õk vakon hisznek saját teremtő erejükben. Végső soron minden szeretet önmagunk szeretete. Robert Galbraith

Ha Allah minden embert egyformának akart volna teremteni, akkor biztosan úgy lett volna. (...) Aki tiszteli az Isten által létrehozott rendet, az elfogadja az embereket olyannak, amilyenek. Elif Safak

A világon minden hit koholmányokon alapul. Ez a hit meghatározása: elfogadni azt, amit igaznak gondolunk, de nem lehet bizonyítani. Dan Brown

Azon a napon, amikor teljesen megbízhatunk egymásban, béke lesz a Földön. Lafayette Ron Hubbard

Mindenkit meg lehet váltani, és azoknak kell adni a legtöbb szeretetet, akik a legnehezebben megválthatók. Próbára tétetünk ezzel, hiszen könnyû azt szeretni, aki viszontszeret bennünket. Ám sokkal nehezebb szeretetet nyújtani annak, aki gyûlölettel fordul el tőlünk, fájdalmat és bánatot okoz nekünk, és nem kér a szeretetünkből. Igazi próbatétel, hogy kiderüljön, képesek vagyunk a felebarátainkat is szeretni annyira, mint önmagunkat. Mert Isten mindenkit szeret, és ha azt akarjuk, hogy a földön is megvalósuljon a mennyország, akkor nekünk is azt kell tenni.

Az ateizmus is egyfajta hit, amely vagy megadatik valakinek, vagy nem. Mérő László

Néha nem az kell, hogy megértsd a másik embert, hanem csupán annyi, hogy el tudd fogadni olyannak, amilyen. Sándor Alexandra Valéria

A boldogság, kérem, a legszebb asszonyhoz hasonlítható. Ha kivárod, ha azon vagy, hogy megszerezd, akkor kacérkodik, rázza a farát, de nem adja magát. (...) Ha a lelkét kéred, a testét adná, ha a testére ácsingóznál, a lelkét teríti a lábadhoz. Mindig azt, amit nem akarsz. Nádas Péter

Olyannak fogadd el az életet, amilyennek kaptad!

Nem egymással vitatkozunk, hanem az általunk interpretált másikkal. Falus András

Az olvasás (...) csendes módja annak, ahogyan valamit újra szóhoz engedünk jutni. Hans-Georg Gadamer

A megbocsátáshoz nem kell hívő embernek lennünk. Csak jó embernek. Ez is sok? Akkor rendes embernek. Aki nem őrizgeti magában az összes rosszat, amit átélt. Popper Péter

Az ember akkor szeret valamit, ha elfogadja benne azt, amit nem szeret.

Csak életünk nem megfelelő értelmezése akadályozhatja meg, hogy jól érezzük magunkat, az viszont mindig, mert hatására sem önmagunkat, sem a környezetünket nem tudjuk a maga valóságában érzékelni.

Szólhatsz rám, talán szót is fogadnék, Még vár rád a pillanat, most át kell éld Azt a percet, ami többé nem jön el, Nincs kivétel, nem cserélhetsz senkivel. Hidd el, már félni nem muszáj, Folytatnod kell, hiába fáj.

Saját történetünket nem áll módunkban megváltoztatni, csupán elfogadni tudjuk. Gary Chapman

Ülj le nagyjából tizenöt percig valami mellé, ami pillanatnyilag semmit sem jelent neked - egy fa, egy kavics, egy kukac vagy egy rovar mellé. Tégy így néhány napig. Egy idő után úgy találod majd, hogy képes vagy ugyanolyan szeretettel rájuk tekinteni, mintha csak a feleségedre, férjedre, édesanyádra vagy a gyermekedre tekintenél. A kukac talán nincs ezzel tisztában. Ez nem is számít. Ha mindenre szeretettel tudsz tekinteni, akkor a tapasztalásodban az egész világ gyönyörû lesz. Sadhguru

Ne próbáld folyton megmagyarázni az érzelmeket. Élj meg mindent intenzíven, és amit éreztél, azt úgy őrizd magadban, mint valami isteni adományt. Paulo Coelho

Mosolyunkban meghitt bizalom fénylett. (...) Ilyenkor szinte az volt az érzésem: talán csak a kezemet kellene kinyújtanom a boldogság felé, hogy ezentúl soha többé ne engedjem el - de soha nem tettem meg, mert várni akartam, amíg egyszer (...) megpillantom a szenvedély és a vágyakozás jelét. Õ azonban egyenletesen lélegzett, s nem látszott rajta, hogy változásra vágyna, sőt gyakran úgy tûnt nekem, mintha szinte kérne, hogy fel ne kavarjam néma összhangunkat. Hermann Hesse