Elfogadás idézetek

Semmi vész, ha nem mindenki kedvel téged. (Lehet, hogy ésszel meg lehet ezt érteni, de saját tapasztalatomból tudom, hogy érzelmileg sokkal nehezebb elfogadni.) Henrik Fexeus

Képzeld el, hogy egy olyan zenekart hallgatsz, amelyben a dob hangja minden mást elnyom. Ahhoz, hogy élvezhessük a szimfóniát, minden egyes hangszerre figyelmesnek kell lennünk. Ahhoz, hogy igazán szeressünk, érzékenynek kell lenned minden egyes körülötted lévő személy és tárgy egyediségére. Nehezen mondhatnánk azt, hogy szeretsz valakit, vagy valamit, ha észre sem veszed. Ha pedig csak néhány dologra és személyre figyelsz, miközben másokat észre sem veszel, az egyáltalán nem szeretet, mert a szeretet senkit és semmit sem zár ki; az magához öleli az élet teljességét; a szimfóniára, mint összhangzásra figyel, és nemcsak erre vagy arra a hangszerre. Anthony de Mello

A másik nem a tulajdonunk, senkit sem birtoklunk. Hadd legyen olyan, amilyen! De néha jobb, ha nem velünk van. Pamela Anderson

A földi dolgokat ismernünk kell ahhoz, hogy szerethessük őket, az isteni dolgokat azonban szeretnünk kell ahhoz, hogy megismerhessük őket. Blaise Pascal

Még egyetlen ügyembe se vettem be Istent csendestársnak. De ha a lehetőségek már kifogytak, akkor legalább a lehetetlenben meg kell őriznünk a hitünket. Az embert ilyenkor már csak kellemes meglepetések érhetik. Moldova György

Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába: Egész világ nem a mi birtokunk; Amennyit a szív felfoghat magába, Sajátunknak csak annyit mondhatunk. Vörösmarty Mihály

Mint áldozó az ostyát, én úgy kérem csókodat! A féltés udvarán ölelj magaddá, Szoríts, s majd elfogad az élő tisztaság! Ez a legnagyobb önzés, de ettől áll a világ. Eleven Hold

Eljutottam oda, hogy tudjam, el kell fogadnunk embertársainkat olyannak, amilyenek, genetikai adottságaikkal egyetemben, amelyek meghatározzák a jellemüket. Agatha Christie

A mennyben az emberek nem ismerik egymást (...). Szerencsére beszélni se kell. Csak ülni, oszt nézni. Mert ott boldogok vagyunk, de tényleg. Az Isten se gondol velünk, sínen vagyunk, oszt kész. Cserna-Szabó András

Nem kell, hogy bárkivel beérjed, soha. Próbáld megkapni azt, akit szeretsz, egyébként azt kell szeretned, akit megkaptál. Kerstin Gier

A kereszténységnek pontosan azt az igazságot kellene hir­detnie, hogy egyik vallásban sincsenek végleges és abszolút igazságok, és az egyetlen igazság a szeretet. Ide viszont az egyház nem képes dogmatikus döntéssel eljutni. Nem mond­hatja azt, hogy "most hirdessük ki dogmaként azt, hogy nin­csenek többé dogmák". A gyakorlatban viszont eljuthat ide. És el is kell hogy jusson, ha valamilyen módon ki akar engesztelődni azokkal, akik a világon más vallásokban hisznek.

Az ember nem választhatja meg a muterját, kapja készen. Úgy kell szeretni, ahogy van. Cserna-Szabó András

Miért is várnánk el a szeretettől, hogy érthető legyen? Dimitri Verhulst

Ha valamely kérdésben nem látunk világosan, jó, ha van valami közös tévedés, amelyet mindenki elfogad. Blaise Pascal

Az ember legbelsőbb szentélyébe nincs bejárata a gonosznak. Oda csak az léphet be, akit tudatosan beengedünk. Böjte Csaba

Vezess be a világba, mutass be Istennek és teremtményeinek, de csak akkor hagyj ott velük, ha elviselem a gondolatot, hogy nincsenek. Ha már nem félek, mikor a semmi a tenyeremre száll.

Minden problémának van megoldása. Kivéve azokat, amelyeknek nincs. És azokkal mi a teendő? Nem veszünk róluk tudomást! John Ajvide Lindqvist

A meghallgatott imádság nem mindig azt jelenti, hogy megkapok Istentől mindent, amit kérek, hanem azt, hogy megkapok mindent, amire valójában szükségem van.

Az a lényeg, hogy a gyereket úgy neveljem, hogy tudjon és merjen kérdezni. Hogy ne fogadja el azonnal a dogmákat. Nem volt nekem bajom azzal, hogy megismeri a Bibliát vagy megtanulja a miatyánkot. Csak az ájtatoskodásnak meg az egyház képmutatásának ne dőljön be. Azt soha nem tudtam elviselni. Ha végül valamilyen oknál fogva úgy dönt, hogy mégis igényli az intézményes egyház útmutatását, ám legyen. Én leszek az utolsó, aki az útjába áll. D. Tóth Kriszta

Nemrég visszatértem ahhoz a meghatározáshoz, amely így hangzik: Isten legbelső monológjaink partnere. Amikor teljesen egyedül vagyunk, amikor legvégső magányunkban és legvégső őszinteségünkben önmagunkkal folytatunk párbeszédet, jogos, hogy belső beszélgetésünk partnerét Istennek nevezzük tekintet nélkül arra, hogy ateistának, vagy hívőnek tartjuk magunkat. A különbség csak akkor válik észlelhetővé, ha az ateista azt mondja, hogy ez csupán egy benső monológ, a hívő pedig azt, hogy párbeszédet folytat valakivel, aki nem ő. De valóban fontos, hogy a végső magány látszatmagány-e, vagy sem? Nem inkább az a fontos csak, hogy az őszinteségünket előhozza? Ha van Isten, meg vagyok győződve róla, hogy nem fogja rossz néven venni, ha valaki összetéveszti Õt saját magával. Viktor Emil Frankl