Téma
Erő idézetek
-
Nem kell sajnálni magunkat, hibáztatni a másikat. Az összes energiánkat arra kell fordítani, hogy mi legyen a következő lépés. Az embert nagyon sok negatív hatás éri élete során, de nem azt kell nézni, hogy a másik ember - a feleségem, férjem, gyerekem, kollégám, főnököm, szomszédom - mit tesz. (...) Tehát azok az emberek, akik az életünket megpróbálják nehezebbé tenni, valójában sokat segítenek nekünk. Felkészítenek bennünket arra, hogy még jobbak legyünk, harcoljunk. Karikó Katalin
-
Az emberek nem egyenlők! Vannak, akik okosabbnak, szebbnek születnek. Vannak, akik szegény családban születnek, vagy akiknek gyenge a teste... születés, növekedés és tehetség, minden ember különböző! Az emberek azért születnek, hogy különbözzenek! Ezért harcolnak és versenyeznek egymással. A fejlődésnek hely kell. Az egyenlőtlenség nem rossz, az egyenlőség viszont önmagában veszedelem!
-
Csak két láb kell. Két olyan erős láb, amit nem tudnak kirúgni alólad, vagy ha mégis, képes újra felkelni, lábra állni, lépni egyet, leporolni magát, és ezredszer is folytatni az útját. Akkor is, amikor újra meg újra elgáncsolják, akkor is, amikor már senki sincs ott, hogy támogassa. Ne akarj mást, csak ezt. Merd használni. Tudd, hogy elbír, hogy benne van a következő lépés. Hogy képes a folytatásra. Oravecz Nóra
-
Úgy van ez, mint egy rendkívül tehetséges embernél, akinek állandó inputra van szüksége, különben unatkozik, és hülyeségeket csinál. Az immunrendszernek sok mindennel meg kell ismerkednie, hogy megszerezze a szükséges tudást, a megfelelő védekezőképességet, a hatékony ütőerőt, de a bölcsességet és toleranciát is.
-
Mindannyiunknak vannak sérülései, ilyenek vagy olyanok. Hogy is ne lennének? Máskülönben mindenki tökéletes volna körülöttünk: szüleink, testvéreink, szomszédaink. Egyetlen kérdésen múlik majdnem minden: hogyan válaszolunk a lelki sérülésünkre? Bevalljuk-e vagy elnyomjuk? Hogyan határozza ez meg másokkal való kapcsolatainkat? Néhányan bevallják a sérüléseiket, és megpróbálják oldani; mások azzal töltik az életüket, hogy más sérülteknek segítenek; és vannak olyanok is, akiknek egyetlen célja az, hogy minden további egyéni sérülésnek elejét vegyék - bármi áron. Õk a könyörtelenek, akiktől óvakodni kell.
-
Lehet-e felemelőbb tudat, mint az, hogy a világegyetem természeti törvényein belül csak a saját erőnktől függünk? Mi acélozhatja meg jobban izmainkat, mi adhat nagyobb mozgékonyságot szellemünknek, mint az, hogy a világegyetem Robinsonjai vagyunk, s csak a magunk elmebeli és erkölcsi erejére támaszkodhatunk? Ez a tudat nyugalmat és biztonságot ad kedélyünknek, amelynek soha ki nem fogyó táplálékot szolgáltatnak a természet és a mûvészet szépségei.