Téma
Erő idézetek
-
Mi az ebben a gyerekkorban, ami kellhet a felnőtteknek? Mint a vámpírok, kiszívják belőlünk a tartást, hogy túléljenek, így mire eljutunk az ő korukba, már semmi erőnk nem marad. Emiatt mi is rákényszerülünk majd ugyanerre, és ez így megy tovább, gyerektől gyerekig, amíg világ a világ, hacsak nem vesszük a bátorságot arra, hogy fellázadjunk. Mindenki kezet rázhat a másikkal gyermeki léte utolsó óráiban, hogy túlélte a szenvedést. Már aki túléli. Várjuk hát ki a maradék tizenévet, legyünk jó és megbízható gyerekek, de soha ne feledjük, mit tettek velünk, mert különben azokká a hibákká válunk, amikké a szüleinket is tették. Borda Réka
-
Jóval erősebb vagy, mint gondolod. Ezt ne feledd! Honnan tudom? Onnan, hogy ezzel mindenki így van. Én is. Az emberben van egy hétköznap mûködő gőzkazán - és van egy atomkohó. A kazánt ismerjük, és tudjuk kezelni magunkban. Alatta azonban hatalmas, isteni erők rejlenek - egy atomkohó. Az akkor kezd mûködni, ha vész van, ha nagy próbatétel előtt állsz. Ha fel tudod szabadítani magadban ezt a rejtett energiát, a legsúlyosabb betegségből is meggyógyulsz, a legnagyobb sorscsapásból is felállsz. Nem ver le kudarc, csőd, válás, betegség, még halálos családi tragédia sem. Müller Péter
-
Annyit kaptam én csupán a sorstól, amennyit becsületesen megad minden fiatalnak. Mert ahogy az éhező ember, aki jobb híján a labodából, a fûből, a konyhai szemétből is kiszûri, amire szervezetének szüksége van, akképpen éli meg a fiatal is. Mindenre éhes, mindent hasznosítani tud, semmi sincs a világon, amire szüksége ne volna. Ha csődben él éppen, hát a csődből, ha nem jut, csak nyomorúsághoz, hát magából a nyomorúságból szûri ki tápláló élményeit - és minden a javára válik, mindentől növekszik, mindentől több lesz és jobb lesz! Úgy is mondhatnám: akármi éri - csupa jó éri; s akármikor éri - mindig idejében. Székely János
-
Ugyanaz az erő teremti a rosszat és jót s innen van az, hogy amit mi rossznak nevezünk, abból jó is fakad számunkra s amit jónak érzünk, abból megannyi rossz. A nap érleli a kendert s ugyanakkor porlasztja a kenderkötelet. A nap élteti a bárányt, de a tigrist is. Ami fejleszti az értelmet, sorvasztja az ösztönöket. Ugyanaz a szél hajtja malmaidat s hordja el termőföldedet. A tudás fejleszti értelmedet s teszi tönkre eredendő, ártatlan és szép naivitásodat. A poklok kínjai tanítanak élettapasztalatra. Füst Milán
-
Racionális énünk azt sugallja, hogy döntő helyzetekben a tényekre és észérvekre kell támaszkodnunk. A baj csak az, hogy a jobbik eszünkkel hozott döntéseinket nem váltjuk tettekké, ha ősi ösztöneink rosszat sejtenek és riadót fújnak. Megérzéseink viszont akkor is tettekre sarkallnak, ha szemernyi észérvet sem tudunk felhozni indoklásul. Ideig-óráig erőt vehetünk magunkon annak érdekében, hogy saját vagy mások észérvei alapján lépkedjünk előre az életben, de előbb-utóbb elérünk ahhoz a ponthoz, amikor a siker érdekében valódi eltökéltségre van szükség. Ez pedig vagy zsigerből jön, vagy sehogy.
-
A kor hősei a maguk módján egy állapotot írnak le, a gondolatainkat, az álmainkat és reményeinket, a hős egy ideál, egy utat mutató világítótorony, vigasz a hányattatások között; az embernek a természetéből eredően szüksége van egy hősre. A mi korunk hősei vajon a médiaszereplők, a belsőépítészek és a szakácsok? Jón Kalman Stefánsson
-
Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem hogy mijük van; mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni. Weöres Sándor