Téma
Érzékenység idézetek
-
Ismerd fel a jelet. Ez mindennél fontosabb, ugyanúgy, mint amikor égető, viszkető érzésed van odalent. Az is egy jel, és gyorsan orvoshoz kell fordulni. A beteljesedésedhez mutató jelet is komolyan kell venni, nem szabad halogatni annak megragadását. A jel szinte egyértelmû lesz, hiszen fura érzés kerít hatalmába, mikor a lehetőséged felkínálkozik neked. Nem tûnik nagy ördöngösségnek a felismerés. Pedig valójában nagyon is nehéz! Felismerni az első jelet, tudni, rádöbbenni, hogy mivel állsz szemben. Emberek milliói mennek el bambán az életüket befolyásolni tudó lehetőségek mellett. Te ne legyél bamba. A jelet az élet adja, de neked kell felismerned! Csabai Márk
-
A Teremtő annyi lélekre osztotta a keveréket, amennyi a csillagok száma, és beültette őket a testekbe, hogy megismerhessék az érzékelést és a szerelmet, amelyben kín és kéj egyesül, és a félelmet és a haragot és mind a többi indulatot. És ha az emberek uralkodnak ezeken az indulatokon, akkor erényes életet élnek, és idővel elfoglalják helyüket a csillagok között. De ha rajtuk uralkodnak el az indulataik, és bûnös életet élnek, akkor sántítani fognak mindhalálig, és visszaküldik őket a lenti világba.
-
Az újszülött érzékszervei mûködnek, méghozzá finoman, érzékenyen, pontosan. Szép neve is van az érzékek eme frissességének: fiatalság. Mi "felnőttek", mi már semmit sem érzünk. Érzékeink tompák, fásultak. Nem az életkor, inkább a megszokás átka tette bőrünket oly kérgessé, elhalttá, érzéketlenné, akár az orrszarvú, a krokodil páncélja.
-
Milyen egyszerû is volna, ha az ember képes lenne kontrollálni az érzelmeit! Csakhogy a felsőbbrendû, döntésképes én valójában alsórendûnek számít a tudatalatti álnok fegyverével szemben. Mint amikor valahol, csak úgy a szélben, megcsapja az orrod egy illat, s te úgy érzed, elvesztél. Minden érv, amit a józan ész diktál, szertefoszlik, erőtlen próbálkozás marad csupán. Hiába tudod a lelked mélyén, hogy nem vezet sehová, értelmetlen, s okozhat bár élethosszig tartó mérgezést, te mégis akarod azt az illatot. Mert lényeddé vált. Szurovecz Kitti
-
Hát nem veszed észre saját magad az összes képben, amit szeretsz? Ilyenkor úgy érzed, sugárzás hatol keresztül rajtad. Ezt nem lehet tisztán kielemezni vagy elmondani. Mit csinálsz most, ebben a pillanatban? Nézel egy képet a falon. Nem csinálsz semmi mást. És mégis, ettől érzed, hogy a világon vagy. Azt üzeni a kép: igen, most itt vagy. És igen, van a lényednek egy olyan része, amelyik mélyebb és édesebb, mint hinnéd. Don DeLillo
-
Ollyan az ember elméje, mint a viasz, mellyben a míg lágy, szép, rút figurát egyaránt könnyen belé nyomhatsz, de minekutána meg-megkeményült, nem könnyen törlöd ki belőlle. Így a gyermeket is jóra, rosszra könnyen szoktathadd, de ha megvénült, nehezen irtod a rosszat ki az ő elméjéből. Mátyus István