Eső idézetek

Ha reggel zárva marad a körömvirág sárga tányérkája, biztosan eső lesz; ha kinyitja és kibontja szirmait, jó idő várható.

A szellő kifújta az arcomból a hajam, a férfi köpönyege hullámokat vetett teste körül, erdők és mezők illatát hozva magával. A vadon és frissen szántott föld aromája; és egy megfoghatatlan, meleg illat, amit jobb kifejezés hiányában férfiasnak neveznék. Nem, még ez sem a megfelelő elnevezés. Olyan volt, mint amikor szerelmesen, vágytól telve beleszagolsz egy férfi nyakába. Az édes illat, amitől a tested megfeszül és a szíved csordultig telik érzelemmel. Ha a parfümgyártók képesek lennének ezt az illatot üvegbe zárni, dúsgazdagok lennének, mert bizony ez a szerelem illata. Laurell Kaye Hamilton

Nézd csak azokat a viharfelhőket! Ma sáros lesz miattuk az út, ám éltető eső nélkül nem nőne meg a termés. Nem gondolod, hogy a világon mindennek lehet haszna?

A vihar rombol is, termékenyít is. Méray Tibor

Úgy érzem magam, mint lekvár az üvegben, amelynek addig öröm az élet, míg háborítatlanul gubbaszthat a dunsztban. Vavyan Fable

Locsolkodni jöttem, piros tojást gyûjtök, szép leányok, szép virágok, jobb, ha ide gyûltök! Szagos vizet hoztam, nem menekül senki, mindent, amit nekem szántak, kérem ide tenni!

Az, hogy az anya meddig fog szoptatni, hogy milyen az anyatej minősége és mennyisége, annak a függvénye, hogy a nő érzi-e a párkapcsolatában a maximális biztonságot, szerelmet és figyelmességet. Ha nem érzi: elapad a teje. Ha pedig önmagában érzi a bizonytalanságot, akkor kialakul a szülés utáni depresszív állapot. Ebben egyébként mindig a felelősségtől való félelem és az az elől történő menekülés játszik főszerepet masszív rinyával-önsajnálattal fûszerezve, amit sokan depressziónak gondolnak, miközben csak reakció. Csernus Imre

A nedvesség és a meleg az élet forrása (...) Az erjedő penészből, amelyben hosszú ideig képződtek, legelőbb alaktalan, végtagok nélküli élőlények sarjadtak; szemcsék és pálcikák, amelyekben életerő szunnyadt, ezek ide-oda mozogtak világtalan sötétségükben, oktalanul és céltalanul csatangoltak, a vízben éltek, majd kimásztak a szárazra, és az iszapba húzódtak vissza. Ezer és ezer esztendő telt el így. Mesa Selimovic

Májusi eső aranyat ér.

Az idő korsónyi, kiömlött víz, sár marad utána, szomjúság, ki tehet róla. Szégyenletesen egyszerû ez. Simon Márton

A levegő illata édesebb, és az idő mintha mozdulatlan lenne minden nap, amikor te kinn vagy a szabadban, és mindenki más dolgozik vagy az iskolában ül. Penn Jillette

Úgy tûnhet, csak föld van a balkonládákban, de a virágok alatta pihennek, a tavaszra várva. A tél bizalmat követel meg attól, aki locsol, hogy tudja, a látszat ellenére rengeteg a lehetőség. Fredrik Backman

Legyen neked a pázsit a te szőnyeged És a fenyő a te napernyőd A szél a te ruhád A víz a te jádeköved. Li Ho

Milyen csöndes lett minden. Szinte csak szívdobbanásomat hallom. S ez a szag. Rózsaillatot szeretnék most érezni. A lelkemig hatol a vérnek és a puskapornak bûze. Ó föld, fák, levelek, madarak, ne hallgassatok uratok győzelmének napján, vigyétek hírét a széllel. Lelkünk porával, de hitünk diadalával, hogy a világ is érezze győzelmünk kesernyés zamatát.

A teám kihûlt, azon gondolkodom, Miért keltem fel. A reggeli eső miatt párás az ablakom, És semmit nem látok, De ha mégis, akkor minden szürke lenne. A fotód a falon Emlékeztet arra, hogy nem olyan rossz, Nem olyan rossz. Eminem

A víz, míg fenn siet a bércek között, sok terhet vesz magára, melyet utóbb nem bír el. Mikor árad, s elönti a síkokat, elsőként ettől szabadul meg. Elzárja magát a világtól, miként az ember, ha gondjaival bástyázza körül magát. (...) Jársz - kelsz a világban, itt is, ott is magadra veszel valamit. Hol jót, hol rosszat. Aztán annyi minden ragad rád, hogy már nem bírod. Lerakod hát magad köré. Csakhogy akkor nem látsz túl ezen a falon. Ott vagy belül, egymagad. Ugye milyen borzasztó? A folyó sem tudja elviselni. Időről időre áttöri e hátakat. De az ereje csak arra elég, hogy egy része kijusson. Arra már nem, hogy visszatérjen önmagába. S ami kint marad belőle, elpusztul, rohadni kezd. A folyó ilyen. Nem tudja legyőzni önmagát. Időről időre elhagyja medrét, de mindig újra teremti gátjait. Isten azonban soha nem hagyja el gyermekeit. (...) Isten azért hívta el az embert, hogy őrködjön a Teremtés rendjén. De nem írásokban, nem templomok homályában, nem mások hitét gyalázva, pusztítva, vérbe tobzódva, máglyák tüzén pörkölődve, hanem a folyók mentén, az erdőben, a földeken, munkával és hittel. Nem szavakban, énekben kell dicsérni az Urat, hanem tettekben. Amíg a folyó él, mert életben tartjuk, Istennek tetsző életet élünk, az ő rendjére vigyázunk, ha soha át nem lépjük a templomaitok kapuját. Ha pedig vizeink meghalnak, mert nem gondozzuk őket, bújhatjuk reggeltől estig az írásaitokat, járhatunk a templomaitokba, imádkozhatunk és dicsőíthetjük napszámban az Urat, mit sem ér!

Az eső táncolt, énekelt, a füvön körbe járt, átvonta, húzogatta a gally között haját, aztán kavics sértette fel szelíd lábát, megállt, elhalt ártatlan éneke, nem táncolt már tovább. Szabó Magda

A mérgelődés legyen olyan, mint a vihar, ne pedig, mint a tartós eső: tisztítsa meg a levegőt, és ne tegye tönkre a vetést.

A szóbeszédnek nincs sírja, csak magot hoz. Kicsírázik a levegőben, megerősödik a napon, megérik az árnyékban. Nem pusztítja el az eső, és a szél csak még magasabbra repíti.

Elragad minden perc, mit nem élhetek emberként, Csepp eső a nevem, de majd lezúdulok tengerként, Gombokat nyomkodó állatok lettünk mára, És ha elfárad a bolygó, visszazavar majd a fára, Ölelj és imádkozz, mert lepereg az életed, Tanuld meg, hogy a jót szorítsd, a rosszat meg félretedd!