Eső idézetek

A gyümölcsöt, mely a tikkasztó melegben enyhet adna, a nyár forró napjai érlelik meg, s így fejtik ki ifjúságunk tapasztalásai elménk s jellemünk szilárdságát, melyre az élet vészei között szükségünk van. Kár, hogy a legjobb gyümölcs csak őszkor s bölcsességünk akkor érik meg, mikor a forró korszakon túl vagyunk, s reá tulajdonkép többé nincs szükségünk. Eötvös József

A női leveleknek (...) megvan az a becse, hogy hangulatot teremt, választ arra csak úgy lehet adni igazat, ha annak a hangulatnak befolyása alatt áll az ember. Mikszáth Kálmán

A félelemmel kétféleképp bánhatsz: tudatosíthatod magadban, hogy félsz, és aztán igyekezhetsz megszabadulni tőle, vagy visszafojthatod, és megpróbálhatsz elrejtőzni előle. Az emberek általában nem tárgyilagosan szemlélik a félelmet, ezért nem is értik igazán. A végén magukba zárják a félelmeiket, és minden erejükkel azon fáradoznak, hogy semmi olyan ne történjen, ami felébreszthetné őket. Ezért aztán egész életük azzal telik el, hogy olyan "megnyugtató" és "irányítható" állapotokat hozzanak létre, amelyekben biztonságban érzik magukat. Ettől lesz csak igazán ijesztő a világ. Michael A. Singer

A jó mesélőkkel is előfordul, hogy rossz viccet választanak. Simun Vrocsek

A kezdet általában mindig ijesztő, a befejezés általában szomorú; de ami a kettő között van, az számít igazán. Jó, ha ez eszünkbe jut, ha valaminek a kezdetén tartunk. Engedjük, hogy a remény legyőzze a bajt.

A bölcs emberek mindig kicsit őrültek is. Cserna-Szabó András

A tévéhíradó minden története addig "legfrissebb hír", amíg a következő nem helyettesíti. A hullámok áradatában így sosem látjuk az óceánt. Timothy D. Snyder

A közönség legjobbjánál a versenyzők legrosszabbja is többet tud.

Még a legnagyobb mestert is csúnyán megtréfálhatja a szerencse. Cserna-Szabó András

Ugyan ki bajlódna jó hírek továbbításával? Olyankor nem sürgős a dolog, minek serénykedni, senki se kapja nyakába a lábát. Csak ha rossz hírt kell vinni. Jorge Amado

A propaganda legnagyobb veszélye, hogy azt mondják, amit hallani szeretnél, de közben elérik azt a célt, amit ők akarnak kiváltani. Nagyon sokszor észrevétlenül hat a propaganda, ha az ember nem elég figyelmes. Al Ghaoui Hesna

Jó kisfiúként vagy jó kislányként általában megtanultuk, hogyan hallgassuk el a dolgokat, hogyan hallgassunk, hogyan tegyük félre a ki nem mondott problémákat, mintha csak egy camembert sajtot tennék félre a konyhaszekrénybe. A gond a szekrénybe zárt camembert-rel csak az, hogy végül bebüdösíti az egész lakást. Nem tettük félre, mindenhol ott van!

Az emberek folyton azt fürkészik, mit mond a szerencséjük. Kártyából olvastatnak, tenyérből, még a fejükön lévő dudorokból is. Ha a kártya nem hitelkártya, akkor minek olvasni? Ha tenyér nem tart semmit, hagyjuk. És a francba is, ha a dudor a fejeden elég nagy, hogy elolvassák, felejtsd el a jövőt, mert a problémáid itt vannak a jelenben.

Valami olyan van köztük, ami ritka, szép, igazi, szerelem. Olyan, amire sokan vágynak, és annál is többen félnek elhinni, hogy létezik. Pedig ott van ám, dobog a szíve is, csak valahogy mégsem merik megfogni a kezét és el nem engedni. Valahogy időről időre látjuk, talán elkapjuk a kezét, hagyjuk, hogy magával vigyen, de nem hiszünk a mosolyának. (...) Csak akkor maradhat, ha hiszel benne, ha bízol abban, hogy jó helyre visz. De sokan még mindig ott tartunk, hogy nem hiszünk az igaz érzésekben. Azokban, amik léteznek, és rémisztően igaziak. Igen, rémisztőek, mert ritkán látunk ilyet, és felfoghatatlan, hogy bizony megérdemeljük - pedig igen. Csak az jöhet, ami a miénk. Amire megértünk. Ám azt már te döntöd el, hogy mit mersz befogadni. Hogy miről mered elhinni, hogy a tiéd. Oravecz Nóra

A szülők jelentik egy ember életében a létező legnagyobb rejtélyt. Az ő szerepük az első igazi misztérium, amivel találkozunk ebben a kiismerhetetlen világban. Látjuk őket mindennap, ahogy munkába mennek. Lefestik a kerítést. Majd, ha végeztek, kezdik elölről. De kik is ők valójában? Miért kell lefesteniük újra és újra azt a nyamvadt kerítést? Egy dolog biztos: a valódi okot nem kötik az orrunkra. Richard Russo