Fák idézetek

Egy társadalom akkor jó, amikor az idősek fákat ültetnek, tudván, hogy sosem ülhetnek az árnyékukba.

Üvölt a szélbe: Isten nevébe! És úgy harcol, mint még soha, Szemben az árral, Egy szál magában, Hát így küzd a magyar baka!

Az idők folyamán az állatok fejlesztették magukat: éles fogakat és karmokat növesztettek. A növények meg tüskéket. De az emberek úgy hitték, nem kell fejlődniük. Ellenálltak a természettel való együttmûködésnek. Mit érdemelnek, mert semmibe vették a természet törvényeit?

- Láttál te már sast a fészkéhez repülni, aki ennivalót visz haza az asszonynak és a fiókáinak? Repül a széllel szemben, repül az esőben, és repül a folyók kereszttüzében, át minden rémségen! És akkor, abban a pillanatban, amikor éppen a fészkéhez érne, azt mondja: "A jó büdös francba, mekkora nyûg sasnak lenni!" És akkor hirtelen két kis x jelenik meg a szeme előtt, tudod, mint a rajzfilmekben, aztán szépen fejest ugrik. Egyre mélyebbre és mélyebbre, aztán már csak a tollak úsznak a vízen. (...) Láttál már ilyet? - Nem. - Én sem! Tudod, a sasoknak aztán van önbecsülésük!

Szép vidék sás nélkül nincsen, hegyvidék forrás nélkül nincsen.

Ha nem hiszünk abban, ami még nincs, de lehet, akkor semmi értelme fákat ültetni, gyerekeket a világra hozni vagy akár a napfelkeltében gyönyörködni. Nora Roberts

Holtig terem az élet a fán, ha mindig csak eleget markolsz.

Csak a fák dalolnak rólunk. Csak a szélbe súgtad, merre jársz. Ahol álmainknak éltünk, Oda vissza többé hogy találsz? Caramel

Ha legközelebb egy parkban sétálsz, állj meg egy pillanatra, és tedd fel magadnak a kérdést: mit lát ez a nárcisz? És milyen illatokat érez a fû? Érints meg egy tölgyfalevelet, és gondolj arra, hogy a fa emlékezni fog erre az érintésre. De nem RÁD fog emlékezni. Te azonban emlékezni fogsz rá, és ezt az emléket örökre magaddal viheted. Daniel Chamovitz

Magának nem az a véleménye (...), hogy az ember elég erős jellemmel kell bírjon ahhoz, hogy a Paradicsomot el tudja viselni?! Mint azok a réges-régen élt emberek, akik közül az áldottak sorban ültek a fák alatt, koronával a fejükön... mindig az jutott eszembe, hogy azok a koronák annyira nehéznek látszanak... és aranykoronáikat levetik magukról az üvegesen csillogó tenger előtt... ez egy egyházi ének, ugye? Talán Isten megengedte, hogy levehessék a koronát, mert olyan nehéz volt. Nehéz örökösen koronát hordani. Az ember semmit sem bír sokáig elviselni, ugye? Azt hiszem... Agatha Christie

"Gyümölcséről ismeritek meg a fát". Ezt kell mindig szem előtt tartanunk, akkor nem leszünk a hiszékenység vámszedői, a hamis próféták áldozataivá. Beck Mihály

Lennék féreg, melynek látköre Egy fának árnyán túl nem terjede, Melynek, hogy éljen, csak egy nap jutott, Csak egy korányt és alkonyt láthatott. Lennék bármi - felhő vagy fergeteg, Féreg vagy tölgy - csak ember ne legyek! Eötvös József

Ki lehetne izmosabb, keményebb, feszesebb, valamint karcsúbb és tökéletesebb egy hatalmas fenyőfánál, selymesebb, lágyabb, harmatosabb a zsenge pázsitnál, kedvesebb és jótékonyabb a friss és zamatos gyümölcsû barackfánál? Hazai Attila

Oktalan. Okos... Tulajdonképpen mit is jelent ez a szó? Maguk úgy mondanák, hogy Jane Wilkinsonnak annyi esze sincs, mint egy csirkének. Elítélik a csirkét. De gondolkozzék csak egy kicsit a csirkéről általában. Élnek és szaporodnak, igaz? Ez a természetben az észbeli kiválóság jele. Agatha Christie

E síremlék örökké hirdesse, hogy akik itt nyugszanak, soha nem lesznek feledve!

Ne jöjj el sírva síromig! Nem fekszem itt, nem alszom itt. Ezer fúvó szélben lakom, Gyémánt vagyok fénylő havon, Érő kalászon nyári napfény, Szelíd esőcske őszi estén.

Tó a lelkem, és te a kő vagy, ha már fentről így belém dobtak, jöjj, és gyönyörködj, míg a fodrozódás ér! Török-Zselenszky Tamás

Helyhez kötött, gyökereikkel a földbe kapaszkodó szervezetekként a növények nem tudnak elhúzódni vagy elmenekülni, de meg tudják változtatni anyagcseréjüket, hogy a lehető legjobban alkalmazkodjanak a változó körülményekhez. Az érintésre és más fizikai ingerekre adott növényi és állati reakciók erősen különbözőek, de az őket kiváltó jelzések a sejtek szintjén kísértetiesen hasonlóak. Daniel Chamovitz

Mint mikor a tenger sima tükörébe egy követ dobunk, a kő csakkamar leszáll a tenger fenekére, rég annak iszapjában nyugoszik; de a hullámkarika, melyet sima tükörén előidézett, fölötte soká, talán örökre folytatja útját; folytonosan nagyobb köröket képezve, felkölti a nyugvó hullámokat, majd az útjába eső sziklába ütközve, zengő hangokat ébreszt. Igy vagyunk a szellemi hatással: az egyén elveszett, de az általa előidézett szellemi hatás sirja fölött kisebb-nagyobb körökben folytatja útját. Az erényes családatya rég a föld mélyében pihen, de tanítása, példája él gyermekeiben, él a késő unokákban. A költő hamvai rég a szelek játékai lettek, de a dal, mely kebelében fogamzott, még soká visszazeng az élők szivében. A hős, ki hazája védelmében esett el, rég hallgat, de tettei hangosan beszélnek, uj meg uj tettekre ébresztik a késő nemzedéket. A tudósnak, ki az emberiség érdekében virasztott éji mécsese mellett, még sirját sem tudják, hol van: de az eszmék, melyeket meggyújtott, világitó tornyokká váltak az emberiség viharos óczeánján. Mentovich Ferenc

A fa buzgalma a gyümölcsbe száll át, amely viszont semmit sem nyújt érte cserébe. Antoine de Saint-Exupéry