Félelem idézetek

Rossz dolog félni. (...) Várni valamit, ami nem jön. És aztán mindennél jobb megszabadulni ettől a félelemtől. Grecsó Krisztián

Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam. Biblia

Miért kell foglalkozni azzal, amin úgysem lehet változtatni? Miért nem lehet itt és most élni, a jelenben, és megélni a pillanatot? Igen, emberek vagyunk, a magunk erősségeivel, gyengeségeivel, a hibáinkkal és a tökéletlenségünk tökéletességével. Igen, néha nevetünk, amikor sírni kellene, és sírunk, amikor nevetni. Sokszor félünk: félünk érezni, félünk hinni, félünk szembenézni magunkkal, félünk vállalni magunkat, félünk magunkkal lenni, félünk szeretni és szeretve lenni. Félünk a haláltól, de még többször az élettől. Kiakadunk, dühöngünk, vádolunk és vádolva vagyunk, szeretünk, élünk és élvezünk, zokogunk és röhögünk. De mindezt itt és most tesszük: mert csak egyszer van és egyszer lesz! És ezt sosem szabad elfelejtenünk. Balatoni József

Az, aki fogja a banálist, a mindennapit, és új megvilágításba helyezi, rettegést kelthet. Mi nem akarjuk, hogy eszméinken változtassanak. Fenyegetésnek érezzük az ilyen követeléseket. "Már tudom a fontos dolgokat!", mondjuk. Aztán jön a Változtató, és félredobja régi ideáinkat. Frank Herbert

A félelem: végtelen. De a valóságban van valami kellemetlen, de megnyugtató ügymenet. Müller Péter

A félelem az a sötétkamra, amely az ember bensőjében előhívja a negatívumokat.

Mi dönthetjük el, mire tanítanak minket a borzalmak. Taníthatnak arra, hogy megkeseredjünk fájdalmunkban és félelmünkben. Hogy ellenségesekké váljunk. Lebénuljunk. Vagy arra, hogy megőrizzük a gyermeki részünket, az élénk és kíváncsi részünket, azt a részünket, amelyik ártatlan. Edith Eger

Csak az ismeretlentől fél az ember. De aki szembeszáll vele, annak már nem ismeretlen. Antoine de Saint-Exupéry

A legtöbb dolgot, amit teszünk, a félelem irányítja. Nathan Filer

Amikor fokozzuk tudatosságunkat gondolatainkkal és érzéseinkkel kapcsolatban, akkor tágabb környezetünk részeként még inkább képesek vagyunk mindezt bizonyos távlatból szemlélni. Amennyiben ebből a nem ítélkező megközelítésû perspektívából tekintünk magunkra, akkor az segíthet annak felismerésében, hogy melyek életünk stresszes területei. Az életünkben jelentkező stressz jeleinek észlelése és beismerése révén megfoszthatjuk a betolakodót attól az erőtől, amely nyugtalanná, szorongóvá vagy levertté tesz bennünket.

Az elidegenedés biztos jele, amikor valaki beszéddel akarja kitölteni azt az ûrt, amely a szeretet hiányából fakad. Ezért félünk a csendtől. Müller Péter

Az ember mindentől fél, amit nem ért. Amitől pedig fél, azt gyûlöli. Jo Nesbo

Ne engedd, hogy a félelem hátrahúzódjon szorongássá, és megfoghatatlan masszaként rágjon, blokkolva minden erőfeszítést! Ne engedd, hogy eléd álljon, és elvegye a kilátást! Néha az a helyzet, hogy annyira betölti a gondolatainkat a különböző félelmeinkkel való foglalatoskodás, hogy elfelejtünk odafigyelni az örömökre, a lehetőségekre, amiket az adott új dolog hoz. Szertics Gergely

A félelemtől néha kétségbeesett dolgokat követünk el.

Fölfedeztem, hogy mi az, amitől vidám leszek, és mi az, amitől elszomorodom. És egyszer csak megértettem, hogy meg kell változtatnom a hozzáállásomat. De ez nehéz. Paulo Coelho

Amikor az ember előre retteg attól, hogy látni vagy hallani fog valamit, ritkán fordul elő, hogy végül ne sikerülne valóban látnia vagy hallania valamit. A félelem táplálta képzelet megalkotja saját képeit. Juliette Benzoni

Önmagunkban felfedezzük, amit a többiek eltitkolnak előttünk, a többiekben pedig felismerjük, amit mi titkolunk el önmagunk előtt. Marquis de Vauvenargues

A félelem addig a pillanatig létezik, amíg az elkerülhetetlenül be nem következik. (...) Utána már nem szabad erőt pazarolnunk rá. Paulo Coelho

Ideges vagyok, mert az idegességem idegesít, és fékezi a mindennapi életemet és munkámat. Dasa Drndic

A babonából, a szellemekből, a természetfeletti erőkből és a rejtélyes jelenségekből eredő félelem (...) az ideggyengeség biztos jele, ami vagy a túl élénk fantáziának, vagy a túl gyenge önuralomnak tudható be. Jón Kalman Stefánsson