Téma
Felelősség idézetek
-
Mi ebben az országban a szabad akaratban hiszünk. Az emberek szabadon hozhatják meg a döntéseiket és maguk viselik azok következményeit is. Egyesek az elmebetegségeket és a nevelési körülményeket okolják minden bajért, szerintük a társadalomnak kell felelnie minden bûnért és gazságért, és semmi sem róható fel az egyénnek. Amerika nem így mûködik. Itt az emberek maguk felelnek a tetteikért. Sigrídur Hagalín Björnsdóttir
-
Az Alkotmány (...) szabályainak alapján kötelezzük el magunkat, hogy nem ölünk, megfizetjük az adóinkat és nem lopunk. Ebben az esetben egyszerre vagyunk a szerződés alkotói és kötelezettjei: az ország állampolgáraiként születésünk óta feltételezzük hogy kötelességünk tiszteletben tartani és betartani az alkotmányban megfogalmazott szerződéses kötelességünket; ezt tesszük nap mint nap. Hanya Yanagihara
-
Szerintem sokkal több mindenért vagyunk felelősek, mint amit látunk, ezért nehezen tudom elfogadni azt, amikor valaki külső körülményekre tolja a felelősséget. Biztos vagyok benne, hogy sok minden függ attól, mit gondolunk, milyen szokásaink lesznek és mit teszünk - ezért mondom azt, hogy véletlenek nincsenek. Sárik Péter
-
Talán, amikor csaláson érünk valakit, mikroszkopikus méretû benyomás marad bennünk az eset után, és leheletnyivel mi is erkölcstelenebbé válunk. Majd amikor egy újabb etikátlan magatartás szemtanúi leszünk, az erkölcsiségünk tovább romlik, és az "erkölcstelenség-kórokozók" számának növekedésével egyre veszélyeztetettebbé válunk mi is. Dan Ariely
-
Az indokolás kényszere akkor is jelen van, amikor nincs válasz a tarsolyunkban. Mégis kötelességünknek érezzük, hogy valamiképpen meg tudjuk magyarázni a viselkedésünket. Ez az intencionalitás elve mûködés közben, ami mindig józan ítélőképességet feltételez: biztosan van valami jó oka annak, amit csinálok, különben nem így csinálnám! Ilyenkor nagy a csábítás, hogy a semmiből előrántsunk egy hihetőnek tûnő magyarázatot. Így születik meg egy praktikus kis hiedelem, ami akár még igaz is lehet. Daniel Dennett
-
Akivel szemben nagy igazságtalanságokat követtek el, megsebződött, sokat szenvedett, főleg gyerekkorban, gyakran azt gondolja, hogy ennek ő az oka, elhiszi, hogy ő a rossz, és a büntetést megérdemli. Így gyermekként önmagát teszi felelőssé olyasmiért, amiért nem felelős, ez azonban annyira nyomasztó lehet számára, hogy a későbbiekben mindenért másokat hibáztat, mert felnőttként ezt már megengedheti magának. Ezért a saját életéért az "itt és most"-ban nem vállal felelősséget. Ha közel merné engedni magához azt, hogy ő ott és akkor nem volt felelős - ami persze óriási lelki megterhelést jelenthet -, akkor képessé válna arra, hogy a jelenben felelősséget vállaljon önmagáért. De amíg ezt nem teszi, létrehoz egy sajátos egyensúlyt, ami önmaga kárhoztatása és mások okolása között alakul ki. Pál Ferenc