Téma
Feleség idézetek
-
Nekünk kötelességünk volt minden reggel Karl Marx mûveit olvasni, hogy a kormány politikáját jobban megértsük. Én azonban nem ebből nyertem világosabb látást, mert az én olvasmányom a Biblia volt. Abban találtam erőt, hogy azt tegyem, amit helyesnek tartottam. Minden mulandó, de az a lelki erő nem, ami Istennel kapcsol össze.
-
Minden csak erről szól: jobb, nagyobb, szebb, hatalmasabb, gazdagabb, híresebb. Annyira lefoglalnak minket a külsőségek az életben, hogy elfelejtjük, minden erő belülről jön. Meg kell tanulnunk, hogy befelé kell tekintenünk, és amit belül találunk, annak örülhetünk igazán. Hol van odakint a boldogság? Tihanyi Márk
-
Szeretném, ha segítenétek nekem. (...) Mert iszonyú meghalni, a halál nem közös sors, ahogy aljasul mondogatják; minden egyes alkalommal irtózatos egyéni dráma. Önmagam számára én egyetlen vagyok, nem egy a sok milliárd emberből, aki halni készül. Könyörgöm mindnyájatoknak, tegyetek valamit, legyetek mellettem, szóljatok, sajnáljatok engem. Van-e fontosabb annál, mint ami velem most történni fog? Mit ér az emberiség, ha nem áll el a lélegzete, amikor egy ember meghal? Tegyetek valamit, ti mindannyian, mert egyik embertársatok fél!
-
Kár, hogy mindig önmagunkon kívül keressük a válaszainkat - a vallásban, az orvostudományban, a tudományos tanulmányokban, a könyvekben vagy más embereknél. Azt hisszük, az igazság valahol odakint van, bár még megfoghatatlan. És miközben így teszünk, egyre elveszettebbé válunk, és láthatóan mind jobban eltávolodunk attól, akik valójában vagyunk. Anita Moorjani
-
A világ olyan irányba tart, hogy az is könnyedén elérhet sikereket, aki furfanggal, helyezkedéssel, aljassággal, a saját érdekeidet előtérbe tolva győzi le a másikat. Elismeréshez, vagyontárgyakhoz juthat valaki anélkül, hogy megdolgozott volna érte. Persze ezek inkább rövid távú eredmények. Nem hiszem legalábbis, hogy valakinek ettől jó lesz a közérzete. Az enyém biztosan nem lenne az.
-
Szeretném, ha száz kezem volna, hogy dolgozhatnám sokat, megmérhetetlen sokat. De vannak napok (eleinte csak pillanatok, később órák, most már napok), amikor lelkemre nehezedik valami megmagyarázhatatlan, sejtelmes borongás, s a két kezemet is sokallom; amikor sötétnek, hidegnek látom az egész világot; amikor csak egyetlenegy gondolatom van: a halál. A halál, mely orozva lep meg. Talán épp abban a pillanatban rántja ki kezemből a tollat, amikor áradozó szívvel írom: de szép az élet, ó de szép! Benedek Elek