Feleség idézetek

A szerelem első látásra... az életveszélyes. Csak a mesevilágban mûködik. Kate Mosse

Az életről szóló egyenletet elvileg könnyû kiszámolni, nem a matematika hibája, hogy mégsem sikerül soha. Vegyük a négyjegyû számot a kő jobb oldalán, vonjuk ki belőle a bal oldalit, szorozzuk be 365-tel, tegyünk hozzá egy-egy extra napot a szökőévek miatt. De akárhogy is, nem fog stimmelni. Hiába számoljuk át, hiába kezdjük elölről, sosem lesz jó, nem lesz elég. Túl kevés lesz ahhoz, hogy kikerekedjen belőle egy egész élet. Fredrik Backman

Sok fanatikus a vallást is úgy használja, mint a részeges az italt. S ez éppolyan veszedelmes, mint az alkoholizmus: képes kiemelni az embert sorsából, fölemeli, lebegteti, látszatörömöket is ad... de utána vissza kell hullani lelkének megoldhatatlan gondjai közé. Müller Péter

Soha semmit nem teszek ok nélkül. Lehet, hogy egynémely cselekedetem a szemedben értelmetlennek, sőt esztelennek látszik. De van értelmük, legfeljebb nem éred fel ésszel, mivel a te világfelfogásod és értelmezésed véges. Dmitry Glukhovsky

Az univerzumban hibátlanul mûködő Ok és Okozat Törvénye szabályozza az életünket. Amíg ezt nem ismerjük fel, addig olyanok vagyunk, mint egy sötét labirintusban botorkáló ember, aki hol az egyik, hol a másik falnak ütődik neki, és csak sok szenvedés után, zúzódásokkal gazdagon tarkítva találja meg a kivezető utat. Balogh Béla

Légy magabiztos, legyen önbizalmad, mivel Éned Isteni. Sathya Sai Baba

A rossz emlékezőtehetség előnye az, hogy az ember ugyanazokat a jó dolgokat több ízben élvezi először. Friedrich Nietzsche

Ismertem egy öreg matrózt. Õ mesélte, hogy egyszer belezuhant a tengerbe. Kimentették, de öt teljes percig nem lélegzett. Akkor úgy érezte, hazatért.

A Biblia semmitől sem fél. (...) A Biblia mindenre képes. Az Ótestamentumban minden lehetséges. Ott semmitől sem félnek. Tegyük föl, hogy egyetlenegy ember írta a Bibliát: gondold el, hogy mekkora "szerénység" szorult belé! Az a fickó egy jobb világot akart felépíteni annál, amelyet hite szerint Isten épített fel. Gabriel García Márquez

Azt hiszem, fogalmam sincs, hogy mit csinálok, pedig szeretném tudni. Tudatában szeretnék lenni a gondolataimnak, és annak, hogy miért pont ezeket gondolom. Tudni szeretném, hogy miért csinálom azt, amit csinálok, kézben szeretném tartani a tetteimet. Tudatában szeretnék lenni érzelmeimnek, és ki is szeretném tudni fejezni azokat. Cselekednem kell. Hosszú listákat írhatnék azokról a dolgokról, amelyeket meg kellene változtatnom magamban annak érdekében, hogy jobb emberré, jobban mûködő emberi lénnyé válhassak. Tisztában vagyok ezzel, csak azt nem tudom, hogy valósítsam meg.

Nem tudod, melyik a te utad, de van segítség. Nézed a térképet, figyeled a táblákat, hogy megtaláld. Mert ezt az utat neked kell megtalálnod. Ám van, hogy nem te találod meg az utat. Hanem az út talál meg téged. Az út, ami a tiéd, amely célodhoz vezet. Nem neked kell keresgélned, nem neked kell kutatnod utána. Nem neked kell elképzelned, hogy milyen lehet. Mert az út, a te utad megtalál. Mert az út, a te utad ismer téged. És egy napon ott fog állni előtted. Lehet, hogy nem ismered fel azonnal. De van segítség. Hogy észrevedd, hogy felismerd őt. Van segítség. A szíved, a lelked. Lehet, hogy első pillantásra ez az út más, mint amit magadban elképzeltél, ám a szíved, a lelked érzi, tudja, hogy ő az. Hogy megtaláltad. Hogy ez az út vezet célodhoz. Hogy ez az út az Életed, a Célod. És akkor... akkor lépj rá. Csitáry-Hock Tamás

A szerelem olyan szorosan és bensőségesen láncol hozzád, hogy semmi mással nem tudok foglalkozni és sehová sem tudok eljutni. Minden más vágytól, akár attól is, amely legjobban megfelel jellememnek és lényemnek, meg tudok szabadulni, de lehetetlen kiirtanom azt az érzést, amely fájdalmasan, de elhallgathatatlanul súgja a fülembe a nap és az éjjel minden percében, hogy te vagy Isten legédesebb, legkedvesebb teremtménye. Gottfried August Bürger

Megszokta, hogy minden ember egy idegen lény ezen a földön, akármilyen kapcsokkal is csatolja őket egymáshoz a vér, borzalmasan messze van mégis egymástól a lelkük. Minden embernek csak a maga érzései a fontosak, mert minden ember azt hiszi, hogy csak őérette van a világ, és minden, ami rajta van ezen a világon, felesleges, ha nem az ő vágyait szolgálja. Wass Albert

Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság... a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet. Hamvas Béla

Ha bizonyosak lehetnénk január 1-jén arról, hogy december 31-én meghalunk... Milyen más lenne a gondolkodásunk, munkánk, magunk viselete! Mennyi sok izgalmat ismernénk haszontalannak! Mennyi sok emberre néznénk több szeretettel! Milyen hálásak lennénk csak egy szép napos időért! Egy jó vacokért! Egy tányér ételért! Milyen érdeklődés nélkül olvasnánk a politikát, börzét és nyílt téri nyilatkozatokat! Milyen érdeklődés nélkül néznénk sok nyargalást, tülekedést, kiskalapácsot és nagykalapácsot, irigy nyálat és dühtajtékot, furkósbotot, rendjelet, rózsaszín levelet és selyem nyakkendőket. Pénzolvasást és telekkönyvi táblázásokat. S tovább is így. Gárdonyi Géza

Sose haboztam azt mondani a társamnak, hogy "szeretlek", és bár gyakran őszintén gondoltam, de sokszor mondtam lustaságból vagy abból a vágyból, hogy manipuláljam őt, hogy megkapjam, amire vágyom. Ha a beszédet nem számítjuk, tettekkel kell megmutatnod a másiknak, hogy szereted, ami sokkal nehezebb, de sokkal őszintébb is. Azt mondani valakinek, hogy szereted, nagyon szép bók, de mint a szeretet kifejezésének elsődleges módja, szörnyû; túl gyakran hiányzik a szavakból a mélység és a tartalom. Mark Boyle

Isten nem hal meg azon a napon, amikor többé már nem hiszünk egy személyes Istenben, de mi meghalunk akkor, amikor az életünket már nem ragyogja be a csodálkozásnak az a naponta megújuló, állandó sugárzása, amelynek a forrása minden értelmen túl van. Dag Hammarskjöld

Azt szokták mondani: az idő minden sebet begyógyít. De szerencsésebb volna így: az idő örökös visszatérés ugyanarra a dologra. Mint egy ismétlési feladat. Addig-addig ismételgetjük ugyanazt, míg elfelejtjük, milyen volt kezdetben.

A sorsfordító pillanatokban néha megadatik legalább néhány perc, hogy mérlegeljük a kockázatokat, mielőtt megtesszük azokat a bizonyos kritikus téteket, amelyek életünk egész folyását más mederbe terelhetik, máskor viszont egyetlen pillanatnyi hezitálás mindent elárul.

Megszületünk, majd meghalunk. Az életnek sincs logikája, valamiért mégis felkelünk minden áldott reggel.