Téma
Feleség idézetek
-
Bármi történjék velünk életünk során, az már valószínûleg jó ideje lesben állt. Ahhoz, hogy az elkerülhetetlent elkerülje az ember, nem elég csak a végzetünkkel szembeszállni, nem elég csak az időt megállítani, vissza kell térni a kezdet kezdetéhez. A kezdetet pedig csak akkor találjuk meg, ha a jó oldalon vetjük fel életünk könyvét.
-
Én, az én értelmem felismerte, hogy az élet értelmetlen. Ha nincs valami felsőbb értelem (márpedig ezt senki se tudja bebizonyítani), akkor számomra az értelem az élet teremtője. Ha nem volna értelem, akkor számomra élet se lenne. Hát, akkor hogy tagadhatja ez az értelem az életet, ha egyszer ő maga az élet teremtője? Vagy más oldalról nézve: ha nem volna élet, nem lenne az én értelmem sem - tehát az értelem az élet gyermeke. Az élet minden. Az értelem az élet gyümölcse, az értelem pedig tagadja magát az életet. Lev Tolsztoj
-
Napjainkban a magas színvonalú oktatás ellenére is gyakran hiányzik az emberi érettség, ami annak köszönhető, hogy a szórakozás kultúrájában élünk. Folyamatosan fogva tartanak minket a vágyak, az érzékszervi benyomások, és ezernyi lényegtelen dolgot csinálunk. Ez a tudat szétszórtságához vezet, amely így ritkán tapasztal jelentőségteljes időszakokat. Ole Nydahl
-
A kultúrsokktól többé-kevésbé kábult bevándorló belátja, hogy bizonyos fokú alkalmazkodás az életfeltételei közé tartozik. De közben egyre erősebben érzi, hogy ennek az alkalmazkodásnak csak a felszínen kell megjelennie, és belül nem léphet át egy nehezen meghatározható, de fontos határvonalat. Georg Klein
-
Mély tisztelettel üdvözöllek, eső! Köszöntelek, égi pöttyenések, vonuló felhők morzejelei... Ne is nézzétek őket felnőtteket, vízcsepptől félőket, ahogy futnak-menekülnek előletek ernyőjük oltalmába, házuk fedele alá. (...) Kedves csöppek, ti csak nekünk estek, akiknek még bőre örömmel fogadja alig észrevehető érintéseteket... Ti vagytok az állandóság, a mindig másnak és mindig ugyanannak érzékeny egyensúlya, a jelen idő, amit egyes szám első személyben csak mi merünk végigélni, felosztva és megnyújtva a tünékeny pillanatot, ahogy a tenger osztja meg magát újra meg újra felcsapódó tarajos hullámokba. Örkény István
-
Egy ember, szegény, semmi más, csak ember és halandó, akármit csinál is... aztán megöregszik a tested; nem egyszerre, nem, először szemed öregszik vagy lábaid, vagy gyomrod, szíved. Így öregszik az ember, részletekben. Aztán egyszerre öregedni kezd a lelked: mert a test hiába esendő és romlandó, a lélek még vágyakozik és emlékezik, keres és örül, vágyik az örömre. S mikor elmúlik ez az örömvágy, nem marad más, csak az emlékek vagy a hiúság; s ilyenkor öregszel igazán, végzetesen és véglegesen. Egy napon felébredsz, s szemed dörzsölöd: már nem tudod, miért ébredtél? Amit a nap mutat, pontosan ismered: a tavaszt vagy a telet, az élet díszleteit, az időjárást, az élet napirendjét. Nem történhet többé semmi meglepő: még a váratlan, a szokatlan, a borzalmas sem lep meg, mert minden esélyt ismersz, mindenre számítottál, semmit nem vársz többé, sem rosszat, sem jót... s ez az öregség. Márai Sándor
-
Az élet telis-tele van egybeesésekkel, azon egyszerû oknál fogva, hogy az események a valószínûség törvényeit követik. Hajlamosak vagyunk kizárólag az egybeeséseket észrevenni, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy számtalan más esemény közepette jönnek létre, amelyeknek a során semmi rendkívüli nem történik. Henri Loevenbruck
-
A világot a kölcsönhatásokon keresztül ismerjük meg, mégis a tudomány olyan törvényeket alkot, amelyekből kizárja a megfigyelőt, azaz "objektívnak" tekinti a törvényeket, amely független attól, hogy ki a megfigyelő, és attól sem függ, hogy milyen eszközökkel, mûszerekkel jutottunk el az információhoz. Rockenbauer Antal