Téma
Feleség idézetek
-
Gyáva a szívem. Az imák az Égben összeérnek. Uram. Valahogy már késő. Nem tudom rád bízni magam. Noha nem akarom csüggedten tudomásul venni - se magamat, se a bûnösségemet, se téged. De be se akarok csapni senkit. Legföljebb téged. Az ima a szív emlékezetének gyakori ébresztgetése. Gyakrabban kell emlékezni Istenre, mint ahogyan lélegzetet veszünk. Irgalom Atyja, ne hagyj el. Hogyan tovább? Erre várok tőled választ, mert ez az én kérdésem. Úgy szoktál válaszolni, hogy nem válaszolsz. Szépen tudsz hallgatni, Uram. Ha kérdezlek, hallgatsz, és ha már nincs több kérdés, az lesz az igazi válasz. Mégis most azt kérdem, mi végre. Ki vagy Te, Uram, és ki vagyok én? Tudom, rossz kérdés. Engedj látnom. Árva szívem holt erét töltsd meg, égi Jóság. Esterházy Péter
-
Idő-gazdálkodáshoz érteni többet ér, mint mindenkor szilárdnak lenni egészség- vagy akár pénz gazdálkodásban; mert csak az idő visszahozhatatlan; míg a beteg, vagy anyagilag leromlott ember ismét egészséges és jómódú lehet. Aki viszont az egészségével tud gazdálkodni, jóval fölötte áll a pénz-gazdálkodónak, mert a beteg, a nyomorék, sokkal szerencsétlenebb, mint a szegény ember. Széchenyi István
-
Az, ami a fejedben történik, a te álmod. Legalább a saját álmodnak úgy kellene történnie, ahogy te szeretnéd, hogy történjen, nem így van? Még ha a világ nem is, legalább a gondolataid és az érzelmeid alakuljanak úgy, ahogy szeretnéd. (...) Az emberi mechanizmus a bolygó legkifinomultabb fizikai formája. Te vagy a technológia legnagyszerûbb vívmánya, a gond csak az, hogy nem tudod, merre van a billentyûzet. Ez olyan, mintha egy szuperszámítógépet akarnánk csákánnyal és villáskulccsal irányítani! Sadhguru
-
Nincs egy meghatározott, mindent összezúzó pillanat, amikor rájössz, hogy a könyved beleállt a földbe. Csak ezer apró csalódás egymás tetejére halmozva, ahogy telnek a napok, és te összehasonlítgatod az eladásaidat más írók eredményeivel, miközben újra és újra megtekintheted ugyanazt a dedikált, senki által meg nem vett példányt, amikor benézel a közeli könyvesboltba. Csak a szép lassan elhaló, "nem olyan jók a számok, mint vártuk, de reméljük, még meglódulnak" témájú levelek jönnek a szerkesztődtől, aztán csak a nagy büdös kifürkészhetetlen semmi marad. Egyre növekszik benned a félelem és a kudarc érzete, amíg a keserûség elviselhetetlenné nem válik, amíg már ostobának nem érzed magad amiatt, hogy valaha is elhitted, író válhat belőled. R. F. Kuang