Téma
Feleség idézetek
-
A félelemmel az a helyzet, hogy mindig benned van. Félelem az ismeretlentől, félni egyedül szembenézni vele, félni, hogy a hozzád legközelebb állok szörnyetegek. Félni, hogy amint az egyiküket legyőzöd, rögtön a helyébe ugrik egy másik. Félni, hogy újabb rém les rád a sötét folyosó végén. Egyedül, bánatosan, magányosan.
-
A propaganda abban különbözik a reklámozástól, hogy a reklám maximum arra képes, hogy rávegyen valakit először kipróbálni egy terméket - ha a termék minősége nem elégíti ki a szükségleteidet vagy az elvárásaidat, akkor egyszerûen nem fogod újra megvenni azt. A propaganda azonban egészen más. A reklámozás a választásra és az önérdekre apellál; a propaganda arra használja a retorikát, hogy erkölcsileg igazolja a választás és az önérdek hiányát. A reklámozás csak egy egyszeri keresletet tud stimulálni; a propaganda permanensen elnyomja a racionalitást. A reklámozás általában a következményekből kiinduló érvelést alkalmazza (jobban fogsz járni); a propaganda mindig erkölcsi érvelést alkalmaz (gonosz vagy, ha kételkedsz). Stefan Molyneux
-
A legerősebbek lelkében is vannak sötét szobák, befalazott folyosók, örök homályba burkolózó pincehelyiségek, melyekben megnevezhetetlen dolgok laknak. Még aki azt állítja, nem fél semmitől, az is egész életében tart attól, hogy felbukkan valami, amitől mégis tartania kell, valami, ami megfosztja tulajdon legyőzhetetlenségének illúziójától. Ha mástól nem, az ismeretlentől mindenki fél! A halál pedig nem más, mint a legnagyobb ismeretlen. Miért szégyellném hát, hogy félek a haláltól?
-
Egy számítógépet nem lehet úgy kézbe venni, mint egy könyvet. Ha a könyv új, nagyszerû az illata. Amennyiben a könyv régi, még jobb az illata. Olyan, mint az ókori Egyiptomé. Kezedbe kell venned, és imádkoznod kell hozzá. Zsebrevágod, és sétálsz vele. És örökké veled marad. De a számítógép nem teszi ezt meg neked. Sajnálom. Ray Douglas Bradbury
-
Sok kezdő írót ismerek, akik beragadnak egy sémába, készen van a könyvük, és ügynökre várnak. Csapdába estek, mert nem engedik meg maguknak, hogy belefogjanak a következő könyvbe, tudni akarják, hogy az előző vajon, "jó volt-e", hogy ők maguk tényleg, "írók-e". Ez a fajta várakozás, nem írás és kételkedés a legrosszabb állapot egy író életében. A tanácsom a következő: ha nem találsz elég gyorsan ügynököt, de biztos vagy abban, hogy a regény készen van, és megosztható a világgal, add ki magad. Add át a mûvedet a világnak. Hadd szóljon! És írj! Szabadság!
-
A félelem egy fiziológiai reakció, a tested akar közölni valamit vele. Figyelmeztet a veszélyre. Ezt mindenki így éli meg, ez nem jó vagy rossz, egyszerûen van. Pont olyan érzés, mint az éhség: akkor a test jelzi, hogy alacsony a vércukorszint, és tessék bevinni valami táplálékot. Amikor éhes vagyok, nem kezdek el pánikolni, hogy jajistenem, most mi lesz, azonnal ennem kell, jaj, jaj, hanem tudomásul veszem a jelzést, és előbb-utóbb eszem valamit. Ezt mindenki le tudja kezelni magában. Úgy vélem, a félelem esetében ugyanez történik, a tested mond valamit. És te döntöd el, hogy cselekszel-e vagy sem. Alex Honnold
-
Nádszál az ember, semmi több, a természet leggyengébbike - de gondolkodó nádszál. Nem kell az egész világmindenségnek összefognia ellene, hogy összezúzza: egy kis pára, egyetlen csepp víz elegendő hozzá, hogy megölje. De gondolkodó nádszál. Még ha eltaposná is a mindenség, akkor is nemesebb lenne, mint a gyilkosa, mert ő tudja, hogy meghal; a mindenség azonban nem is sejti, hogy mennyivel erősebb nála. Blaise Pascal
-
Mind halandók vagyunk. Megbetegszünk, és meghalunk. Manapság szeretnénk megfeledkezni erről, de a tényt szem előtt kell tartanunk. Amíg tagadni próbáljuk törékenységünket és mulandóságunkat, addig kapkodni fogunk az egyre drágább és egyre csekélyebb eredményekkel járó ellátás után, és méltóságunkat feladva átkozni a világot és az orvosokat, amikor eljön az elkerülhetetlen vég. Julian Sheather