Téma
Fenntarthatóság idézetek
-
A megrögzött szokások rendkívül szívósak, és tanítsanak akármilyen tudományt az iskolában, a világ "fejlett" országaiban az emberek zöme még mindig azt hiszi, hogy az ember a mértéke mindennek, az ember a teremtés ura, aki kénye-kedve szerint cselekedhet. Ennek eredményeképpen most, a XX. század utolsó évtizedeiben is még mindig pusztítjuk a növény- és állatvilágot, még mindig pusztítjuk az élettelen környezetet - mindent alárendelve vak szeszélyünknek, a pillanatnyi gyönyörnek és kényelemnek. Isaac Asimov
-
Véges térben egy kritikus érték fölött a szabadság csökken, ahogy a létszám nő. Ez ugyanúgy érvényes az emberekre egy bolygó ökoszisztémájának véges terében, mint a gázmolekulákra egy lezárt edényben. Az embereket illetően a kérdés nem az, hogy hányan maradhatnak életben a rendszerben, hanem hogy miféle életet élhetnek azok, akik megmaradnak. Frank Herbert
-
Soha nem lett volna szabad hátat fordítanunk a természetnek. Miért hiszünk jobban a betonban, a mûanyagban, az élettelen dolgokban? Miért fordítjuk magunk ellen az értelmünket? Sokan még mindig a mûtrágyát tartják oltárukon. Vegyszereznek, mérgeznek mindent, a haszontalannal együtt kiirtják a hasznosat, és végül persze ők is elfogyasztják a mérgeket, hiszen azok bekerülnek az ivóvízbe, az élelmiszerbe, visszajutnak hozzánk. Még ma is megtörténik, hogy némelyik tudatlan gazda macskák, madarak láttán légpuskát ragad, és tüzel. Szerencsére mind többen látják be, hogy tévúton járunk. Vavyan Fable
-
Miért pazarolna a varjú energiát olyasmire, ami nincs a hasznára? Az evolúció kemény játszmája az összes haszontalan tevékenységforma elhagyását követeli, és mindazokat kilöki a versenyből, akik ebben az értelemben nem elég hatékonyak. Mi, emberek azonban már rég nem tartjuk magunkat ehhez a látszólag megingathatatlan törvényhez, mert - legalábbis a tehetősebb országokban - fölös energiával rendelkezünk, amit pusztán szórakozásra is fordíthatunk. Miért lenne ez másképp egy intelligens madárnál, amely már elegendő élelmet raktározott el télire, így kalóriáinak egy részét szórakozásra és játékra pazarolhatja? Peter Wohlleben
-
A jövő régészei mindenhol megtalálják majd korunk lenyomatait: óriási mûanyagkupacokat, végtelen betontengereket és a fosszilis energiahordozók égetésének hatásait. Napról napra egyre több állat és növény élőhelyét vesszük el, amivel a kihalás felé sodorjuk őket, de nem tudunk megbirkózni azzal a veszteséggel, amit okozunk.
-
A technikai fejlődésre ugyanazok a törvények érvényesek, mint a biológiaira: számos különféle lehetőséget próbál végig mindkettő, és csupán az eredmény dönti el végérvényesen, melyek a járható és tovább vezető utak. Egyesek ezt az analógiát a biológiai és technikai fejlődés között odáig viszik, hogy úgyszólván minden mozzanatnak a megfelelőjét megtalálni vélik a másik vonalon, így például azt állítják, hogy a dinoszauruszok a nagyvárosok megfelelői - mindkettő megalomán kísérlet, mely szükségszerûen kudarchoz vezetett. Olof Johannesson
-
- Az emberiség egy hatalmas, kreatív termelőrendszer, elég rosszul megszervezve, de mûködik, ontja a javakat. A politikai lopás csupán jól mûködő mechanizmus arra, hogy a javak a fogyasztókhoz kerüljenek. Mégsem lehet mindent kidobni. - Most gúnyolódsz velem? Néhánynak minden, soknak semmi? - Ez se igaz, az a néhány csak a hatalomból kap mindent, a javakat visszaosztják, senki sem tud tízszer annyit enni vagy ötven jachtot úsztatni, ezért alkalmazottaik vannak, szolgáltatásokat vesznek igénybe, és így szétosztják a tulajdont, amit a politikában szereztek. Különös mechanizmus, de az emberiség ekkora tömegben így mûködik. Csányi Vilmos
-
Nem létezik fenntartható halászat. Ahhoz nincs elég hal. Ma mindent fenntarthatónak neveznek. De a halászat nem az. Ez csak marketing. (...) Sok csoport nem megoldani akarja a problémát, hanem hasznot akar húzni belőle. Sok ilyen klímaváltozásos, természetvédő csoport létezik. Ez egy üzlet, ahol jóérzést árulnak. Paul Watson
-
Néhány százezer évvel ezelőtt csak állatok és növények voltak a világon, ember nem, s a rendszer tagadhatatlanul jól mûködött, még jobban, mint az emberrel együtt. De a nagy veszély abban rejlik, hogy fajunk kipusztítja magát, és még sok más élőlényt is magával ránt, és ez már erkölcstelen! Konrad Lorenz
-
Az egyik fotoszintézist végez, a másik élőlényeket fogyaszt. Nagy különbségek végső soron már csak az időtartamban vannak, amely alatt az információfeldolgozás megvalósul és cselekedetté válik. De vajon a lassú lények eleve csekélyebb értékûek a gyorsaknál? Olykor-olykor feltámad bennem a gyanú, hogy ha vitathatatlanul leszögeznénk, mennyi mindenben hasonlítanak a növények az állatokhoz, akkor nyomban nagyobb figyelem illetné meg a fákat és más növényeket is. Peter Wohlleben
-
Egyetlen alkalmazott távozása általában nem befolyásolja egy nagyvállalat, és még kevésbé egy város vagy egy ország mûködését, ahogy egyetlen fa halála sem árul el semmi lényegeset egy erdő életképességéről. Ha azonban kulcsfontosságú alkalmazottak, például a teljes felső vezetés hirtelen távozna, akkor a vállalat egészének egészségi állapota megrendülhet, és a jövője is kétségessé válhat. Venki Ramakrishnan
-
Képzeljük el, hogy a Föld egy takarékkönyv. A természet pedig a gondoskodó anyuka, aki évmilliókon át kedvesen befizette a megtakarításait a számlánkra. Ha kidőlt egy kis fácska, azt a természet félretette nekünk, egy mocsárban tőzegesítette, és geotermikus nyomás alatt hagyta elszenesedni, az elpusztult algákból és aprócska élőlényekből kőolajat és földgázt csinált, és amikor lemásztunk a fáról, azt mondta: "Na, gyerekek, ezt a sok-sok mindent a késő karbonkor óta kuporgatom nektek, gondosan bánjatok vele, szépen osszátok be magatoknak." Na, tényleg szépen beosztottuk! Alig száz év alatt több földtörténeti korszak osztalékát dorbézoltuk el. Úgy égettük el a múltat, mintha nem lenne holnap. Frank Schätzing
-
Nincs túlvilág: amit nem teszel meg itt, a Földön, azért nem lesz kárpótlás sehol, és semmikor. Ebből azonban nem következik, hogy szoronganod kellene, vagy ellenkezőleg, a pillanatnak kellene élned. Az üzlet világában sem vezet sikerre, ha minden helyzetben és minden akciódban kizárólag a rövid távú nyereséget hajszolod. A sikert a hosszú távon való gondolkodás, a jövőbe való tudatos befektetés, a pillanatnyi nyereségnek a jövőbeli befektetés oltárán való feláldozása szüli. Nincs ez másként az egyéni életben sem. Marosán György