Téma
Fodrász idézetek
-
Ásás közben az ember ásóvá lesz. Az ember képes mindennek az alakját felvenni, amit vezet. Egy bicikliét, egy kocsiét, egy kamionét, egy repülőét, még egy ásóét is. Egy országét is. A ló nem képes erre. Nem is törekszik. Ha ül rajta valaki, ő úgy viselkedik, mint egy ló, és továbbra sem veszi figyelembe, hogy a két oldalán lelóg valakinek a lába. Simán nekimegy az oldalával mindennek. Kollár-Klemencz László
-
Magamfajta ember szívesen babrál a szavakkal, túlzással azt is mondja, hogy legszívesebben evvel babrál, s ugyanolyan hévvel mesél egy a hetvenes évek elején megismert asszonyról, mint az Erdélyi Szótörténeti Tárról, amin aztán mindkettő, a nő is, a tár is, megsértődik; de hát két szék közt a pad alatt lenni - lehetne akár ambíciónk is. Esterházy Péter
-
Ismertem egy idős asszonyt: 84 éves volt, foga már csak kettő, a szemén hályog, szóval nagyjából amolyan a mesék gonosz boszorkánya (...). Ettől függetlenül imádta, amikor fényképezték, és mindig ünnepélyesen, szépen beállított testhelyzetben és mosollyal pózolt a fényképezőgép előtt, a kész fényképeket pedig boldogan mutogatta fûnek-fának. Tetszett magának. Még ma is él: 96 éves... No, ezt kellene megtanulni, mert itt kezdődik a boldog élet. Arcfesték, hajfesték, plasztikai sebész és szépségszalonok nélkül.
-
- Ha komolyan mondta, hogy szolgálatomra áll, akkor bizony tehetne egy szolgálatot. - Afféle szóvirág volt csak (...). De ha már így alakult, állom a szóvirágom. Kényes jószág a szóvirág: lehet kacskaringós és lehet egyenes szárú. De Dede egyenes ember, nem szókacskaringató. Mit kíván tehát, fiataluram? Salman Rushdie
-
Amikor néha eszembe jut, hogy (...) a boltosok nemcsak egész délelőtt, hanem egész délután is a boltjukban ülnek, keresztbe tett lábbal, oly sokan - mintha a lábuk arra lenne teremtve, hogy üljenek rajta, és nem arra, hogy álljanak vagy járjanak -, úgy érzem, megérdemelnek némi elismerést azért, hogy nem lettek már rég mind öngyilkosok. Henry David Thoreau
-
Néhány napja láttam egy utcaseprőt. Lassan, élvezettel seperte a Wesselényi utcát: három lépés előre, három vesszőhúzás az aszfalton, balról jobbra, mindig ugyanabban az irányban, aztán a harmadik suhintás után megállt, s gyönyörködött a mûvében. Öreg, görbe hátú kis ember volt. De azt hiszem, elégedett.