Gyász idézetek

Ha elhagy valaki a szeretteid közül, ne hidd, hogy többé nem lesz melletted! Esténként, mikor rágondolsz, mindig érezni fogod őt.

Sok embert veszítettem el magam körül, s már tudom, hogy a halottak nem hiányukkal sújtanak bennünket, hanem mindazokkal a dolgokkal, melyek köztük és köztünk nem hangzottak el. Susanna Tamaro

Mi, akik itt vagyunk, és hiányolunk téged, igen, mi, akik még itt tengődünk, a földi élet homályos derengésében, könyörgünk, hogy ne kelljen túl sokat bûnhődnöd a tettedért; nagy fájdalmakban volt részed, sötét árnyakban. Bízunk az örök kegyelemben. Jón Kalman Stefánsson

Ha nincs öröm, csak keresni kell: Hiszen még a levél is, amely aláhull a fáról, Mesél a csend vagy a lebegés boldogságáról. Eleanor Hodgman Porter

Az ember utólag döbben rá, mennyi csoda mellett ment el. Utólag jön rá, hogy elfelejtett szeretni. Utólag, hogy boldog volt, s észre sem vette. Utólag, hogy nem is figyelt a másikra. Utólag, hogy elfelejtett jónak lenni hozzá. Utólag, hogy kár volt őt nem szeretni. Kár volt unni, aminek örülni is lehetett volna. Kár volt "természetesnek" tartani, hogy a kutyusod lihegve nézett rád, egy angyal szeretetével - amíg élt. Müller Péter

Elindult a vonat, mit is tehet ilyenkor az utazó... Áll a vonatablakban, szeretet önti el és szomorúság. Az utazásnak számomra mindig is ez volt a legszertartásosabb pillanata: elhagyni a várost... Elhagyni kicsit az életet. Schäffer Erzsébet

Senki nem gyászol egyformán, de a fájdalom, amit érzünk, valós, és senkinek nincs joga lekicsinyelni vagy helyteleníteni.

Az elmúlásban tulajdonképpen az a fájdalmas, hogy nélkülünk történnek a dolgok. Berkesi András

Abban a pillanatban, amikor meghal valaki, hirtelen ránk zuhannak a többletjelentések, minden mondata, szava, gesztusa felértékelődik, és ezzel együtt gőzbe von a lelkifurdalás, a gyötrelem a kimondatlan, a pótolhatatlan, a megismételhetetlen miatt, nem mondtam el neki vagy nem mondtam elégszer, nem kérdeztem meg, nem voltam ott, nem öleltem át, nem hívtam meg egy sörre, nem veregettem hátba, nem hívtam fel, és már soha többé nem is tehetem, és aztán eltelnek ezek a pillanatok, enyhül, csillapodik az önvád, és lassacskán minden visszatér a szokásos medrébe, megy minden tovább - ugyanúgy -, a következő halálig.

Hát lehet valaki boldogtalan? Ó, hát mit számít a bajom, a bánatom akkor, ha tudok boldog lenni?! Tudja, én nem értem, hogyan mehet el valaki egy fa mellett, ha nem lesz boldog, hogy látja. Hogyan beszélhet egy emberrel, ha nem lesz boldog, hogy szereti! Ó, csak én nem tudom kifejezni... és hány meg hány olyan gyönyörû dolog van a világon, amelyeket még a legelveszettebb ember is gyönyörûnek talál?! Nézze meg a kisgyermeket, nézze meg Isten szép hajnalát, nézze meg a fûszálat, hogyan nő, nézzen annak a szemébe, aki ránéz önre és szereti önt... Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet, de a kegyetlen halál mindent összetépett. Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél, nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél. Egy reményünk van, mi éltet és vezet, hogy egyszer majd találkozunk veled.

Így, kéz a kézben, Felvirradnak új bánatok, Mert messzebb nézek kéz a kézben, S több veszhet el, mint én vagyok. Zorán

Arra vágyom, hogy te járj elöl földi életünk során mindenütt. Csak egyszer járok majd előtted, s az lesz végső pillanatom. Ha hív a halál, mögém kerülj. Mert nélküled egy percet sem élhetek.

A gyászoló a kezdet kezdetétől ösztönösen menekülni akar onnan, ahol a dolog történt - de ha enged ennek az ösztönnek, az a legtöbb esetben rendkívül károsnak bizonyul, mert fölöttébb kétes értékû luxus az, ha az ember lemond a megváltozott valósággal való szembenézésről. Stephen King

Elmegyek, im` búcsút veszek, Vérzik szivem, mint a nap, Mely a tájtól búcsúzik, ha Beköszönt az alkonyat. Petőfi István

A gyászolás egyfajta mûvészet. Meg kell engedned magadnak, hogy kreatív légy vele, hogy birtokold. Nem hagyhatod, hogy mások mondják meg, hogy csináld, különben nem csinálod jól, és végül nagy csávába kerülsz.

Gondolj rám a távolban, Amikor jó dolgod van; Én megosztom örömed, Együtt örülök veled. Jussak majd én eszedbe: Én fájdalmad átveszem, El is vinném teljesen! Joseph Christian Freiherr von Zedlitz

Idővel te ülsz ki az arcodra. A gondolataid, az érzelmeid, a bánatod, a sérelmeid, a vágyaid, minden, amin átmész. Schäffer Erzsébet

A halál tudata olyannyira félelmetes, hogy életünk nagy részében tagadjuk a tényét. És amikor valaki meghal, nehezen veszünk tudomást róla, és a "meghalt" szó helyett olyan eufemizmusokat használunk, mint "eltávozott", "elköltözött". Ezek a kifejezések azt sugallják, hogy a halál nem végleges, hanem átmenet valamely más állapot felé. Venki Ramakrishnan

Mint könnycsepp sivatagban, mely visszatért a porba, így múlnék el nélküled. Mint gyertya vad szélben, ahogy harcol a sötéttel, így múlnék el nélküled.